Mi a véleményetek erről a témáról?Gyerek döntése,vagy a szülőé?

Nàlunk ez történt, igen, én már 17 éves voltam 14 éves. Jó tanuló voltam, gimnáziumba szerettem volna menni, de nem engedték, mert az "nem ad szakmát", bezzeg a középiskola...

Igazából nem is értem, nem tudom, most hogy működik pontosan a rendszer, de 17 éve egy középiskola pont ugyanúgy csak szimpla érettségit adott, mint egy gimnázium, semmi extra szakmát, ahhoz el kellett volna menni utána még 2 éves képzésre.

Ergo, nem értettem, miért nem mehettem gimnáziumba.

18 éves kor alatt - hacsak nem nagykorúsítják a gyereket pl házasság által (ez nagyon ritka, egyébként) - semmilyen döntési joga nincs.

Mintha fájna a szülőnek, hogy a gyereke gimibe akar menni. Ha tényleg olyan rossz képességű, már a felvételit elbukja, szóval mindegy, de ha felveszik, akkor az király.

20 évvel ezelőtt szakközépiskolába mentem szülői nyomásra, mondván az király lesz, mert 18 éves koromban érettségivel szakmát is szerzek.

Az elképzelés amúgy nem volt rossz, a realitás meg: kaptam egy érettségit, mert már szakmai gyakorlataink sem voltak, aztán ennyi. :D

Hát nem tudom... itt nem annak kéne számítani, hogy kinek mihez van jóga. Egy normális szülő gyerek kapcsolatban normálisan megbeszélik az emberek mi lenne a legjobb úgy is, hogy a gyerek érveit is számìtásba veszik.

Sok olyan szülő is van, aki a gyerekére erőlteti azt amit anno Ő akart volna tanulni pl.

M

Borzasztó, ahogy fogalmazol. Se eleje, se veleje.

A gyerek nézelődhet, de a végső döntés a szülő dolga.

Pl: ha azt mondom, hogy "gyerekem, csak helyben kereshetsz iskolát", mert csak azt tudom támogatni, akkor az megmásíthatatlan. Egy 14 évest nem engedek messzebbre. Túl kicsi, túl érzékeny kor, nem csak heti egyszer akarom látni Majd mehet, ha egyetemista lesz.