Vennél a gyerekednek másik ajándékot, ha nem tetszik neki, amit kapott?

Nem adnék neki mást.

Egyrészt, a névnap nem akkora cucc, még ha pénzt is kapna, akkor sem 20ezret. És tetszik vagy sem, igenis pofátlan a lány, hogy nem csak szóvá teszi a pénz hiányát (ez az ő korában még oké, érthető, hogy így ad hangot a csalódottságának), de még azt is megszabja, hogy neki mennyi kell, és még a férjeddel való beszélgetésbe és beleszól. Azért na, van egy határ, és ez az a pont, ahol már hisztis vergődésről beszélünk a csalódottság helyett.

Emellett baromira helyre kéne tenni magadban, kérdező, hogy hogy viszonyulsz a lányokhoz, mert az itteni válaszaidból tökéletesen látszik, hogy kb. egyetlen mondattal meghunyászkodtál a lányodnak, mert szegény elnyomott, és már őt mentegeted, hogy miért járna neki mégis a pénz. Nem, nem "jár".

Szóval: én személy szerint nem adnék neki pénzt pluszban. Ez is egy tanulandó dolog, hogy nem követelőzik az ember, pláne, ha ajándékról van szó.

Ha mégis mindenáron ki akarod pótolni pénzzel, akkor utólag valami egyéni dolog miatt tenném (félévi bizi, otthoni segítség, stb.). De mindenképpen(!!!) a férjjel egyeztetve, és nem kivételezve a másik lány ellen.

Ez nem anyagai helyzettől függ. Egy semmilyen ünnepre Soros Györgytől is sok lenne 20 ropi a 13 évesnek. Kicsik a gyerekeim, hetente vehetnék nekik egy szett legot, el is fogadnák, nincs kétségem, mégsem kapnak. Még csak nevnapra sem :-)

De megoldottátok a helyzetet szerencsére, a gyerek kihisztizte magának apucinál, aki rögtön rohant piros pontokat gyűjteni. Minden megtörtént ami szerintem nevelési strategiailag nem szerencsés, de a ti gyereketek, nektek kell bírni cérnával és pénztárcával.

Nem 100%-ban, de nagyjából egyetértek 40-41-gyel. Igaz, hogy így “megoldódik” most, de azért tényleg érdemes pár dolgot végiggondolni.

(Bevallom, rám a meglepetés erejével hatott, hogy egy póló nem lehet ajándék…)

Azért az rohadt szánalmas, hogy egy ilyen dolgot nem a férjeddel beszélsz meg, hanem vadidegeneknek irigykedsz arra, hogy a férjed gyereke egy szavára megkap mindent, mikor a tiédnek te nem adod meg, amit szeretne. (Ne mondd, hogy nem tudtad, hogy mire gyűjt.)

De hogy válaszoljak is: Legközelebb kérdezd meg előre, hogy mit szeretne, és mindenkinek könnyebb lesz.

Na mint nem olyan rég voltam gyerek, ráadásul voltam hasonló szituációban:

- Ruhát ekkora gyermeknek a megkérdezése nélkül nem vennék. Most extrán fontos nekik, hogy mi van rajtuk, kezd kialakulni az ízlésük.

- Habár nincs féltesóm, én biztosan kiakadnék, hogy ugyanazt kapom. Nem azért mert sajnálom tőle, hanem mert személytelen, ciki.

- Ha gyűjtök valamire, és várom, hogy meglegyen az utolsó lépcsőfok, akkor hatalmas pofonként érne a dolog, hogy nem jött össze. Szegény számított rá, készült vele, teljes a csalódás (mint mikor kiesik a fagyi a kezedből, mielőtt belenyalhattál volna). Ekkora gyerektől a pillanat hevében teljesen normális reakció.

Amit javaslok:

Beszéljétek meg. Ajánld fel, hogy visszaviszitek a felsőt és az árát megkapja, hogy ha valóban ezt szeretné.

(Off: de ha a két felső 25.000, és azt mondod, hogy azért ez nem kicsi ajándék, akkor hogy természetes a 20.000 ft fejenként?)

Többi válaszolónak: nálunk is szokás volt a pénz-ajándék, mert gyerekként ennek is örültem, és megbecsültem, gyűjtöttem, és utólag így visszanézve sokkal jobban jártam vele, mintha csak felesleges kacatokat halmoztam volna fel az évek során, amiket kidobtam volna. Ehelyett összegyűlt egy kisebb összeg, amit már érdemes volt bankba rakni, és most ebből tudom a tanulmányaimat finanszírozni (no nem féléveket, de a szükséges eszközöket ebből tudom megvenni hozzá).

Névnapra kisebb összegeket, születésnapra, karácsonyra nagyobb összegeket kaptam. Ha a mostani árakat nézzük, sajnos nem is olyan sok az a 20.000 ft.

(Amúgy ha összeszámoljuk, ez kb 60-100.000 ft egy évben, ami KEVESEBB mint 10k havonta. Szerintem ennyi pénzzel már gazdálkodhat egy ennyi idős gyerek - persze ahol ez megvalósítható.)

48

S akkor csodálkozol, hogy miért kapsz tizedjére is valami drága illatgyertyát, mikor már a gondolatától is rádtör a hányinger, hogy milyen szagja lehet. (Vagy gondolj ode bármit, ami rád passzolna)

De igen, szerencsétlenek éljenek csak abban a boldog tudatlanságban, hogy hasznos amit vesznek, még add is alájuk a lovat, hogy költsenek minél többet feleslegesen, miközben te jóformán semmit se kaptál. Kinek jó ez?