A szülők akik megtehetnék, azok mekkora aránya segíti a gyerekét később a korai felnőtt életben pl. lakással vagy nagyobb dolgokkal?

Az én apukám pár éve örökölt egy fél házrészt, amit eladott 14 millióért, abból 12 milliót nekem adott és az volt az első lakásom akkori árának közel fele. A maradék negyedét saját pénzemből adtam bele, negyedére hitelt vettem fel. Hálás vagyok érte, de ezt olyan értelemben természetesnek vettem, hogy az apukámat is segítették a nagyszüleim még az 1980-as években (!) egy ajándék garzon lakással és egy autóval, amik akkoribban még lehet nagyobb szó voltak, mint manapság. És ugyanez van bennem is, hogy majd én is segítsem a gyerekemet valami ilyesmi módon és ez neki természetes legyen. Tehát hogy ezt tovább adjam és úgymond ez a normális a családunkban. De persze hálás vagyok érte, mert sokaknak nem lehet saját lakása huszonévesen. Meg tudom, hogy van még 20-30 évem, amíg majd az én leendő gyerekemnek szüksége lesz erre, tehát ennyi időm van ezeket valamilyen formában megteremteni és előre gondolkozni.

De mostanában hallottam két ilyen sztorit is maguktól az érintett gyerekektől, ismerőseimtől, hogy az egyikben a szülőknek volt kb. 25 millió forint megtakarított pénzük és abból szinte az egészből egy elektromos autót vettek inkább, miközben van egy 28 és egy 22 éves gyerekük. Jómódúak a szülők (nagy szép ház, jobb alkalmazotti fizu), de nem évente 5-10 milliót tesznek félre, tehát ez is elég sok idő alatt félretett pénzük volt. Illetve egy kolléganőm is mesélte, hogy az ő párjának apja is 10 millió forintért vett éppen pont elektromos autót, miközben a harminc körüli gyerekei közül az egyik már kiment külföldre, mert itt lehetetlennek találta az ingatlanszerzést, a másik pedig harminc évesen is albérletben lakik a párjával bármiféle komoly megtakarítás nélkül. Mindkét család nem olyan, hogy százmilliomos vállalkozók, meg évente tízmilliókat vesznek ki a cégből, hanem átlagosan jómódú alkalmazottak, akik azért jól élnek és tudnak félretenni, de azért nem is pár évente teszik félre egy lakás árát. A kérdésem, hogy ti a saját családotokban illetve a környezetetekben hogy látjátok, aki szülők megtehetnék, azok később mekkora arányban segítik a gyerekeket? Milyen példákat láttok? A mindenféle értelmetlen bekommentelgetés, hogy „A gyerek nem érdemel lakást, dolgozzon csak érte” és hasonlók nem érdekelnek, hanem maguk a tények, hogy mennyi ilyen vagy olyan példát ismertek a környezetetekben. Nyilván most nem azokra a családokra vagyok kíváncsi, akik egész életükben fizetéstől fizetésig éltek, hanem azokra, akik megtehetnék. Köszi!