Mikor nárcisztikus egy anya?

Akkor nárcisztikus, ha pszichiátriai (= orvosi DIAGNÓZIS) születik róla. Ez a "depis", "nárci" meg hasonló szavak már a mindennnapok részévé váltak, egyből rásütik bárkire.

Ha úgy érzed, hogy a feldolgozatlan lelki problémáid miatt nem tudsz mimdemt megadni a gyerekednek amit szerinted megérdemelne, akkor menj pszichológushoz, de ne vegyél magadra mindent amivel dobálóznak.

Amit csinálsz azt hívják tudatos gyereknevelésnek . Legalább a te gyereked nem egy utolsó rib*nc lesz mint nagyon sok kortársa akiket lesz*rnak a szüleik .

Ritka az ilyen szülő mint te aki legalább odafigyel a gyerekére .

Egyáltalán nem vagy rossz anya.

Velem is ilyen volt anyám,pedig férfi vagyok.

És a lányommal én is ilyen voltam,mert a nejem nem törődött vele.

Nem volt elszámoltatás,de utánanéztem bizonyos dolgoknak.Ma már felnőtt a lányom, két éve feleség .

Tudja,minek hol a helye az életben és tudja,mi az emberek és a dolgok értéke.

Néha morgott annak idején,de ma is sokszor megköszöni,hogy ilyen nevelést kapott.Sosem cigizett,utálja az alkoholt és a drog közelében sem volt.Férfiaknak sem dobta oda magát. Buliban sosem érezte jól magát,inkább a beszélgetős,értelmes elfoglaltságot kedvelte és évekig járt tánciskolába,ahol nagyon jól érezte magát.

Nem tartom jónak,a nagyon demokratikus dolgokat,ahol mindenki azt csinálja amit akar.És igen, a mai csajok többsége ribis,neveletlen,követelőző.Lehet,most ez jó,de később nagyon visszacsap.

Nem vagy az. Tudatosan neveled, határokat húzol és ez jó. Idővel persze majd el kell indítani az életbe azzal, hogy a határokon engedsz, de gondolom még nem tart ott.

Engem nárcisztikus szülő nevelt és rengeteg önkép és önbizalomromboló dolgot kaptam annak ellenére, hogy jó gyereknek, jó kamasznak gondolom magam, ha visszatekintek. Nem ittam, nem cigiztem, nem buliztam, nem drogoztam és mindig megkérdeztem, hogy elmehetek e ide vagy oda. 95%-ban szót fogadtam, még akkor is, ha igazságtalannak éreztem (bár számított az is, hogy megvert, ha valamit nem szerettem volna megcsinálni). Ő nem nevelni próbált engem, hanem a saját felsőbbrendűségét bizonygatta egyfolytában. Olyan dolgokért is bocsánatot kellett kérnem, amit ő követett el ellenem és fel mertem szólalni. Ha nem kértem bocsánatot akkor megvert. És itt nem arról van szó, hogy tanuljál kislányom - nem akarok, hanem arról, hogy pl 10 évesen már a komplett háztartást én takarítottam, és még csak meg sem volt becsülve a munkám, mert ahogy végeztem, rögtön újra összemocskolt mindent és kezdhettem előlről. Emellett a testrészeimre mondott különféle sértő dolgokat és másokat mutogatott az utcán, hogy na látom, hogy így kellene kinéznem, nem pedig úgy, ahogy kinézek. Pl olyan vastag hajamnak kéne lennie, mint annak a nőnek (holott én vékonyszálú szőke vagyok, nem vastagszálú göndör barna hajú, nyilván soha az életben nem lesz olyan vastag fonatom, csak akkor én ezt nem tudtam, hanem egy kudarcként éltem meg a hajam, amit egyébként felnőttkoromban mindenki dicsér, hogy miylen szép), túl hosszú a karom, túl kicsi a fejem... stb. Sajnos én mindig azt hittem, hogy ez normális és mások is így élnek. Mindig meg akartam neki felelni, de sosem voltam elég jó. Komoly diplomát és munkahelyet szereztem felnőttként, de még abban is talált kivetnivalót és persze úgy állította be, mintha az adott szakmát csak eljátszanám. Csak sokára jöttem rá, hogy miylen nevelést is kaptam és mennyire meggátolnak a belémivódott minták, amiket a gyerekkoromból hordozok. Azóta pszichológus segítségét is kértem és akkor hallottam először arról, hogy a nárcizmus létezik. És azóta érzem azt, hogy az addig katasztrófa életem és a "miért történnek meg velem dolgok" típusú történések mintha kisimultak volna. Nálunk a szeretet csak egy felszínes valami volt, amit mások előtt mutatni kellett, négyszemközt viszont olyan dolgokat kaptam, amiket idegenektől sem kaptam még soha életemben. Idegenektől sokkal nagyobb tiszteletet, szeretetet és elfogadást kapok a mai napig, mint otthonról.

Ha meghallgatod és elfogadod oylannak a gyereked, amilyen és nem akarod megváltoztatni

Ha a saját képességeinek megfelelően terelgeted az útján és megdicséred, ha elért valamit

Ha szeretettel fordulsz felé és bármikor bizalommal fordulhat hozzád, mert nem kicsúfolod a problémái miatt

Ha törekszel arra az egyensúlyra, amivel meghúzod a határaitokat (igen, az övét is), de mégis meghallgatod a véleményét

Nameg ha ilyen kérdést teszel fel, amiben félsz attól, hogy nem jól csinálsz valamit

Akkor nem vagy nárcisztikus.