Hogy vegyem rá anyámat, hogy elmenjen pszichológushoz?

A viselkedése már kezd túlmenni az irritáló és elviselhetetlen kategórián, és ez nekem már kezd inkább aggasztó lenni.

Fura teóriái vannak velem kapcsolatban, amiket mindenáron bizonygatni akar. De ezek igen változatosak, onnantól, hogy én meg akarom őt ölni, mert amikor kiment teregetni ő megbotlott, de van olyan is miszerint én leszbikus vagyok, mert bosszantani akarom őt, vagy van olyan tippje is, hogy titokban mindenkivel összefekszem, és még ki tudja mi van még, amiket nem vágott még a fejemhez. Biztos vagyok benne, hogy van még több, mert tesz olyan megjegyzéseket, mintha szerinte sejtene valamit. Szóvá teszi, ha két videó között váltok tiktokon, amikor mögém lép és bámul, holott csak véget ért az előző videó, rejtegetnivalót feltételez abban, ha beadandó íráskor a word és a szakirodalom között pont akkor váltok, amikor ő beáll mögém bámulni, szintén ugyanez, ha képernyővel lefelé teszem le a telefont. Hallgatózik utánam, volt példa rá, hogy csoporttársammal prezentációt csináltunk, a témánk pedig a "szülő és gyermek kapcsolata az iskolázottság szempontjából" volt, és anyám kihallgatta az erről szóló beszélgetést, majd napokig azzal bsztatott, hogy én ezzel célozni akartam neki valamire. És ez csak a durvább esetek egyike. Szúrópróbaszerűen rámír, hogy a koliban vagyok-e, ha 10 percig nincs válasz, akkor már jön a hülye rögeszméivel. Ma például teljesen random rámírt, hogy hol van az a két arany nyakláncom, amit a nagyszüleimtől kaptam olyan 8-10 éve. Válaszoltam neki, megkérdeztem, hogy miért. Az volt a reakció, hogy igen, ott voltak, amit írtam, a magyarázat meg annyi volt, hogy csak eszébe jutott. Szerintem elég esélyes, hogy erre is valami velem kapcsolatos gyanú a magyarázat.

És ez már kezd túllépni azon, hogy túlkontroláló (szeretne lenni, ha hagynám), meg belemászkál a magánszférámba, mert ez korábban is megvolt. Szerintem ez már sokkal betegesebb, ami mostanában megy, egyre több a bizarr rögeszméje velem kapcsolatban. Persze, nyilván saját részről pár hónap alatt orvosolhatnám a problémát annyival, hogy megszakítom a kapcsolatot, de már kezd a helyzet elég aggasztó lenni ahhoz, hogy elnyomja azt az érzést bennem, hogy amúgy, amit leművel, az irritáló. Szóval elsősorban azért szeretném megkísérelni, hogy segítek rajta.

Mások közt teljesen normális, másokról nincsenek konteói, másokkal még ordibálni se szokott, csak velem ilyen. Nincs olyan ismerősöm, akit meggyőzhetnék arról, hogy helyettem beszéljen vele, akire anyám hallgatna is. A legtöbb olyan ember, aki talán hatna rá, az vagy ugyanazt az álláspontot képviseli, mint ő, hogy pszichológushoz csak bolondok járnak, anyám pedig nem bolond. Vagy pedig engem nem ismer, ezért nem hinne nekem.