Hogyan győzzem meg magam arról, hogy ősszel mostmár tényleg elmenjek az iskolai vagy kollégiumi pszichológushoz?18L

Őszintén szólva, amióta elkerültem gimibe és kollégiumba folyamatosan tervben volt bizonyos okok miatt, illetve a szüleim miatt más szakszerű segítségre nem lett volna lehetőségem. Nem mennék bele, hogy miért, de más lehetőségem most sem lenne, attól független, hogy nagykorú lettem időközben, mivel nem szeretném bizonyos okok miatt, hogy ez kiderüljön, márpedig ha nyáron eljárok, vagy suliból hiányzok emiatt, akkor feltűnik. Illetve ha csak koliból kéne kikérni, mert külső szakemberhez megyek, akkor ahhoz szülőnek kéne be telefonálnia.(Legalábbis nálunk ez van koliban, ezt ne vitassuk légyszi)

És én arra jutottam, hogy mostmár tényleg nem halogathatok sokáig, a jövő tanév során meg kell történnie. Valószínűleg a kollégiumi pszichológushoz fogok fordulni, mivel nála kissebb a várólista, könnyebb időpontot találni, és kevesebb embernek tűnne fel. Az utóbbi azért fontos, mert nem szeretem, ha a problémáimról sokat kérdeznek, nem szeretem ha sajnálnak.

Viszont ismerem magam annyira, hogy megint azt fogom csinálni, mint az eddigi években. Halogattam, mert épp aktuálisan dogára kell készülni/hát nem is nyomaszt annyira, és ehhez még hozzájön, hogy tartok az új emberektől, és nehezen beszélek bárkivel is négy szem közt. És ezeket az akadályokat kellene leküzdenem magamtól addig, viszont nem tudom, hogy lássak neki. És kb lassan hét éve igyekszem nem foglalkozni a problémáimmal, mondván hátha idővel jobb lesz, de ez nemhogy nem lett jobb, hanem időszakosan elmúlt, aztán amikor visszajött sokkal rosszabb lett. És én eléggé tartok tőle, hogy most van az a pont, hogy megszűnik a problémám ideiglenesen, megint nem kérek segítséget mondván, hogy minden oké, aztán amikor ezek a gondok ismét felszínre jönnek akkor azok már a sima hétköznapi életben is nagyon durván akadályozni fognak.

Ennek ellenére nem tudom hogyan vegyem rá magam arra, hogy segítséget kérjek, mert tartok tőle, hogy kiderül, hogy akkora a gond, hogy iskolán kívüli szakemberhez leszek kénytelen fordulni, és amiatt lesznek hianyzasaim, amit a szüleim látni fognak e-naplóban és akkor meg kell magyarázni, hogy ez mégis mi a retek, aztán meg lesz belőle a vita, hogy én tuti csak játszom magam, és ezzel a pszichológushoz járással csak őket akarom égetni, közbe meg szerintük nekem nincs és nem is lehet bajom. És akkor ugye még erre a fő gátra rátesz egy nagy lapáttal az, hogy halogatok az aktuális jobb közérzetemre hivatkozva, vagy épp elrettent az, hogy a pszichológus is egy új ember és én nagyon tartok az új emberektől.