Mit tegyek ha a testvéreim ezt akarják tenni az anyámmal? Öregotthonba akarják küldeni.

Édesanyám most töltötte be a 82-ik évét, Istennek hála mentálisan egészséges, csak fizikailag betegedett le az utóbbi időben. Sajnos nehézkésen járkál, lassabb mint volt, erőtlenebb. Sajnos hátgerincsérve és csontkopása van, ezenkívül vannak szívproblémai és cukorbeteg is. Nincs is mit várni, ebben a korban ez várható volt. Amikor láttam, hogy nem tudja rendezni már magát olyan jól, mint előtte, s el is esett egyszer, magamhoz költöztettem. Hála Istennek elég nagy házunk van, gond nélkül elfér, van saját privát szférája is, a feleségemmel és a fiammal is nagyon jó a viszonya (a fiam szinte egész nap a nyakán lóg és imádja a nagymamáját). Semmivel nincs terhünkre, csak így jobban tudunk figyelni rá és biztonságban van. Felszereltettem korlátokat is bizonyos helyekre így gondtalanul tud közlekedni a házban és most már lassan 6 hónapja itt van, nagyon jól érzi magát nálunk (szegény még segít is amiben csak tud).

Megesik, hogy néha magára csinál, mert nem ér ki időben vagy nem vesszük épp észre és nem tudunk azonnal segíteni, de természetesen azonnal tisztába is tesszük, ez nem gond.

Van viszont 2 testvérem, akik ellenezték, hogy anyám hozzánk költözzön. Mind a ketten kitámadtak, hogy hogy képzelem ezt és hogy semmi jogom nincs hozzá. Édesanyám akkor kinyilvánította hogy igenis ő is ezt szerezné, s kicsit össze is kapott a testvéreimmel.

Ezek után a testvéreim kitalálták, hogy öregek otthonába kell dugni édesanyámat és azóta szinte napi szinten felhozzák a témát, jönnek a kapu elé, cirkuszolnak a feleségemmel, telefonon veszekednek édesanyámmal emiatt és velem is. A múltkor nem voltam otthon, ők átjöttek és elkzdték ezt a témát, amiből nagy veszekedés lett (édesanyámat nagyon rosszul érintette ez) a fiam pedig megmondta nekik, hogy hagyják el a házat, fejezzék ezt be. Most emiatt is ér engem a támadás, hogy őket “kidobta a fiam”. A húgomnak nincs családja, így ő nagyjából a szabadidejét azzal tölti, hogy ezzel a témával terrorizál minket és folytonos veszekedéseket generál. Az egészben a baj az, hogy ez édesanyámat is kikészíti. A múltkor sírt, kért hogy ne engedjem hogy ezt tegyék vele. Utána ki volt készülve, hogy nem ismer rá a gyermekeire akiket olyan nagy szeretettel nevelt és szegény azt is mondta, hogy jobb lenne ha már nem lenne senki terhére többé…

Mit tegyek? Hogy oldjam ezt meg? Mit lehet tenni ilyen esetben? Sajnos nagyon elkeserít ez a dolog és bánt ez az állapot, ami fennáll. Valaki esetleg aki volt már hasonló helyzetben?

Előre is nagyon köszönöm a válaszokat! Sokat segítene pár jó tanács…