Mit tennétek a helyemben?
Tegnap délután jelentettük be a szüleimnek a párommal, hogy összeházasodunk. Én 23 éves vagyok, nő, ő 25, férfi, és német. Én jelenleg a szüleimmel élek 2 éve, ő kint él, illetve ott is dolgozik. Én Magyarországon dolgozom főállásban, home officeból, szoftverfejlesztőként, most fogok diplomázni a nyáron.
A szüleim borzasztóan kiakadtak, hallani sem akarnak erről, szinte infarktus közelben voltak, amikor elmondtuk ezt nekik. A tervünk ott élni, aztán később talán visszaköltözni Magyarországra.
Borzasztó csúnyán beszéltek velem és a párommal (bár ő nem nagyon tud magyarul), iszonyatosan megbántottak. Eddig sem örültek a kapcsolatunknak, mióta együtt vagyunk csak azt hallgatom, hogy olyan szép lány vagyok, miért nem keresek itt valakit, minek nekem külföldi.
Szerettem volna, ha a szüleim örülnek annak, hogy megtaláltam az életem párját, és békességben indítanak útnak, és őszintén, totál hittem abban, hogy félreteszik az alaptalan utálatukat a párommal szemben.
Azon gondolkozom, hogy csomagolok és holnap utazok vele én is, mert nem tudom elviselni a légkört itt.
Ti mit tennétek a helyemben?
Egyetértek a többi válaszolóval abban, hogy távkapcsolatra házasodni nagyon veszélyes lutri. Kicsit kéne együtt élni előtte, 1-2 évet. És persze legyen zsebben egy B terv, ha időközben kiderül, hogy ez a kapcsolat nem fog működni.
De ha a szüleid csak azt hajtogatták, hogy minek neked külföldi, és a közelben is találhatnál valakit, akkor nekik inkább az a nagy bajuk, hogy messze fogsz élni. Pedig ez a jóval kisebbik baj, sőt igazából bajnak sem nevezhető, mert normális. Ez ilyen; az, hogy a gyerekét felneveli az ember, nem garancia arra - és nem is várható el - , hogy a gyerek felnőttként is legfeljebb a szomszéd utcában lakjon, napi társaságot nyújtson, és segítsen becipelni a nagybevásárlást. Ha tényleg ez a gond, akkor ugyanígy kiakadnának attól is, ha Zalaszentgrótról Debrecenbe költöznél, mert az is messze van. De ezzel nem kell foglalkozni. Azt, hogy nem a szoknyájuk mellett éled le az életedet, majd megszokják. Kapcsolatot tartani távolról is lehet, még segíteni is. A házasodást viszont gondold át, és ne égess fel magad mögött minden hidat, hagyj menekülőutat visszafelé - ha nem is a szüleidhez. Nehogy az utcán találd magad Németországban.
Mennyire ismertétek meg egymást?
Azért blindre kimenni, nem veszélytelen!
Ki tudja mi lakozik benne?
Természetesen találkoztunk már, nem a semmire akarunk összeházasodni :)
3 éve ismerjük egymást, ebből 2 éve vagyunk hivatalosan együtt, és azóta találkozunk, nagyjából 2 havonta töltünk együtt 2 hetet, hol itt, hol ott.
Abban igazatok van, hogy jobb lenne együtt élni házasság előtt, beszéltünk erről, de szerintem és szerinte sem ezen múlik a kapcsolatunk sikeressége a jövőben. Én nem tudom olyan dolgot elképzelni az együtt élés során, ami annyira borzasztó lenne, hogy emiatt nem lenne érdemes vele lenni. Mire gondoltok?
"Én nem tudom olyan dolgot elképzelni az együtt élés során, ami annyira borzasztó lenne, hogy emiatt nem lenne érdemes vele lenni. Mire gondoltok?"
Mondjuk szetdobalja a zoknijat és hetente egyszer mosogat el. Vagy szeritne a nő az konkrétan hazicseled. Esetleg minden hétvégén mata reszegre issza magát. Kb BARMI lehet
"Én nem tudom olyan dolgot elképzelni az együtt élés során, ami annyira borzasztó lenne, hogy emiatt nem lenne érdemes vele lenni. Mire gondoltok?"
Jaj, de naív vagy. 2 hétig vagy akár egy hónapig bárki képes a jobbik oldalát mutatni.
Együttélés során derül ki például, hogy hogyan tudjátok kezelni a konfliktusokat, problémákat.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!