Miért nem értik meg a párom szülei, hogy a másik autista gyereküket nem szabad elvinni rendezvényekre?

Ez nagyon szomorú kérdező, és kitartást kívánok nektek.

Nekem is néhány dologban ismerős a szitu, pl az én esküvőmön is voltak ilyesmi problémák, a távoli családtagjaimból néhány ember nem bír egyszerűen magával, ha alkohol kerül a képbe. Édesanyám erőltette, hogy hívjuk meg őket... Én még akkor ebben befolyásolható voltam, illetve szerettem volna azt is, hogy a távoli rokonokkal jobb kapcsolatom legyen.

Viszont jelenetet nem akartam az esküvőnkön, így kijelentettük, alkoholmentes lesz az esküvő.

Semmilyen alkoholos befolyásoltságot nem szeretnénk, felölünk jöhet gyerek, meg mindenki, de alkohol nem lehet.

Aha ja, nyilván hozott magával pálinkát, úgy berúgott mint az albán szamár, és jelenetet is rendezett. Olyan rossz volt így az esküvő, hogy fáj is visszagondolni rá.

Tehát nem! Ne eroltessetek magatokra, tapasztalatból mondom, nem éri meg. Milliókat adtunk ki egy olyan esküvőre, ami totálisan elvolt cseszve, és közepe-vége felé kikellett dobni az egyik rokonomat...

A legjobban az fáj, hogy nem tudok szépen erre visszagondolni. Nem jó rá emlékezni, pedig az egyik legboldogabb életeseményemnek kellett volna lennie.

A másik, a csúfolás olyan dolog miatt, amiről nem tehetsz.

Engem is végig csúfoltak az ovodában, meg az általánosban azért, mert cigány vagyok. Félig ugyan, de látszik rajtam.

Úgy, hogy totálisan normális családból származom ( egyetlenegy nem normális távoli rokonom van, akit említettem)

A szüleim tanult, diplomás emberek. Teljesen normálisan neveltek, jó anyagi helyzetben, hatalmas szeretetben.

Viszont csak a bőröm színe miatt, folyamatosan csúfoltak, oviban nem hívtak meg szülinapokra, szörnyen magányos gyermek voltam.

Alltalanos suliban meg is vertek sokszor a cigányságom miatt, apámnak és anyámnak sokszor gurult el a gyógyszere és mentek be a suliba, hogy mit tesznek a tanárok az érdekemben? Hát, elismerik a problémát, de tenni nem tettek semmit.

Aztán a középsuliban ez elmúlt, mert voltak más ciganygyerekek is ott, ezért nem voltam már olyan feltűnő.

De hát, mivel folyamatosan csúfoltak, én elhittem hogy velem van a baj, én egy rossz ember vagyok, cigány vagyok tehát értéktelen vagyok, és sokáig voltam depressziós emiatt, illetve sokszor fordult meg a fejemben az öngyilkosság gondolata is.

Egyszer meg is próbáltam, anyám vérnyomáscsökkentőjéből bevettem egy egész dobozzal. Nyilván utána már egyből megbántam, szóltam anyámnak, kimosták a gyomromat...

Aztán pszichiáterhez kellett járnom, utána pszichológushoz.

Jó sokáig jártam hozzá.

Közben persze a szüleim mindenben támogattak, de annó régen a csufolódást nem gondoltak olyan komolynak. Mármint a szüleim komoly gondnak vélték, de a csufoló gyerekek szülei nem gondolták hogy ez gond lenne.

Ez régen volt, nyilván azóta már összeszedtem magam. Azzal, hogy a cigányságom miatt elítélnek, viszont folyamatosan találkozom,

csak megtanultam ezeket kezelni.

Én megértem a vőlegényed, és téged. Nehéz helyzet ez, de ha jót akartok magatoknak, és néha azért kell, hogy önző légy, ragaszkodj ahhoz hogy ne jöjjön a tesó.

Ettől még lehet őt szeretni, nyilván ő se tehet arról hogy így született, ahogy tesód se tehetett a csufolásért, és én se tehetek arról hogy barna a bőröm. Viszont nem kívánom nektek azt, hogy rossz emlékként jelenjen meg az esküvőtök, mert beárnyékol mindent.