Hogyan bízhatnék meg újra a szüleimben? Helyre lehet ezt még hozni?
A történet nagyjából annyi, hogy belementem egy olyan kapcsolatba, amiről egyértelmű volt hogy nem lesz hosszútávú. 17-18 voltam akkor, a srác 24. Ő épp szakítás után volt (tehát nem volt kapcsolatban már, legalábbis nekem ezt mondta). Kezdetben csak barátok voltunk, ő épp rendezgette az életét (próbált különválni attól a lánytól mert együtt éltek). Aztán úgy alakult hogy "összejöttünk". A kapcsolata 6 éves volt, tudtam hogy nem heverte ki de nagyon össze akart velem jönni. Sosem volt erőszakos, nem képzelt engem annak a lánynak vagy ilyesmi. Mindig őszinte volt, ha találkozott vagy beszélt vele elmondta nekem. Emellett soha nem próbált belemanipulálni semmibe legalábbis nem jobban mint én őt. Na és itt a lényeg: tulajdonképpen mindketten kihasználtuk egymást mégha ez nem is volt egyértelmű. Ő vágyott valakire aki pótolja az exét, aki támogatja, akivel időt tölthet én pedig tapasztalatot akartam szerezni, meg akartam tudni hogy milyen ha valaki figyel rám, szépeket mondd nekem, ha van valaki akivel randizhatok, összebújhatok ilyesmi. Nem volt kérdés hogy nem maradunk együtt, de ez mindkettőnknek kellemes volt így. Beszéltünk, néha elmentünk valahova, összebújtunk, csókolóztunk és ennyi (nem történt több soha). Én sem terveztem leélni vele az életem és ő sem velem.
A szüleim viszont rájöttek a dologra. Anyámnak én mondtam el mert bíztam benne, azt hittem tudja milyen vagyok, hogy viszonylag reális és meggondolt a viselkedésem. Nyilván tévedtem mivel elmondta ezt az egészet az apámnak is és innentől jött az őrület. Nem tudták megérteni, hogy nem terveztem azt hogy örökre ezzel a sráccal leszek. Úgy csináltak mintha valami ostoba, naiv kislány lennék és ez a csúnya ember kihasználna és manipulálna. Folyton el akartak tiltani tőle, piszkáltak, képesek voltak autóval utánam jönni, ellenőrizni mit csinálok. Apám folyton manipulálni próbált, azt mondta az én életem én tudom mi jó nekem, de mellette folyton a srácot gyalázta (nem is ismerte) és arról beszélt hogy tönkreteszem az életem. Anyám még rosszabb volt, folyton vitáztunk és még megtépni is képes volt hogy elvehesse a telefonomat. Azt hitték emiatt a srác miatt vagyok feszült, hogy miatta sírok, pedig az viselt meg hogy a szüleim akikben ennyire bíztam így viselkednek velem és nem hiszik el, hogy tudom mit csinálok. A sráccal persze végül megszakítottuk a kapcsolatot de az nem is zavart annyira mert tudtuk hogy így lesz. A szüleimmel kapcsolatban viszont eltört bennem valami, egyszerűen nem tudok bízni bennük. Ők még mindig a fiút hibáztatják ha nagy ritkán szóba kerül, elmondják ők mekkorát csalódtak bennem és milyen szégyenbe hoztam őket, holott nem csináltam semmit, csak próbáltam élni kicsit. Esküszöm mégcsak tapizásig sem nagyon jutottunk, tehát azt sem lehet rám húzni mekkora r*banc vagyok mert nem csináltunk semmit. Anyámnak is elmondtam ezt de ő nem hisz nekem, úgy állít be mintha legalább a falu k*rvája lennék (pedig azóta sem volt senkim). Szerintetek helyre lehet még hozni a bizalmat vagy esélytelen? Ti megtudnátok bocsátani az ilyen viselkedést? Hogyan lendüljek túl ezen teljesen? 2 év telt el a történtek óta amúgy
Az én szüleim is ilyenek voltak. Mindenbe bele akartak ugatni, parancsolgatni, vezényelni. Mindent tudni akartak, mindenről kivallattak, mintha a tulajdonuk lennék. Elvárták, hogy amit megparancsolnak, azt azonnal engedelmesen teljesítsem, akkor is, ha lehetetlen. Még a hangulatom is utasításra akarták szabályozni.
Én is sokáig küszködtem azzal, hogy bízzak bennük, pedig nem lehetett. Az emberben dolgozik a reflex, az ösztön, hogy a szüleihez, a családjához igazodjon és kötődjön. Ezzel a kötődéssel növünk fel és éljük az életünket fiatal felnőttkorunkig. Ijesztő és lehetetlen gondolat, hogy a szüleinkről leváljunk. Olyan érzés, mintha a fától várnánk, hogy sétáljon el a gyökerétől. Hiszen a szülőnek egyenesen definíciója a szeretet és a gondoskodás! Hogy változna ez meg?!
Nem ez változik meg, hanem mi. Már nem vagy gyermek. A legtöbb ember, legyen bármilyen buta, ösztönösen képes egy gyermek igényeit ellátni és kiszolgálni. Ettől csak a mentális betegek térnek el. De más dolog egy egyszerű, naiv gyermek szeretetigényét kiszolgálni, mint egy fiatal felnőttét. Az előbbinek nem nagyon van igazi kötődése senki máshoz, csak a szüleihez, és igényei sincsenek nagyon. Tizenévesen vagy még később viszont már megjelennek a bonyolult, felnőttkorra jellemző viszonyok és kapcsolódások. A szülő által addig követett kommunikációs minták itt hirtelen kontraproduktívvá válnak, és ez nagyon sok embert súlyosan frusztrál. Ebből lesznek a nagy összeveszések.
Kérdező, a te szüleid képtelenek egy felnőtt kapcsolat értelmezésére. Mindig is azok voltak, csak te nem láttad ezt, mert nem ismerted ezt az oldalukat. Ne tekints rájuk többé úgy, mint a szüleidre. Már nem azok. Persze nem kell elfelejteni, hogy azok voltak, de ma már nem bújhatsz hozzájuk úgy, mint akkor, és nem is tartozol nekik azzal, hogy saját életed rovására igazodj hozzájuk. Te a jövő vagy, ők a múlt. Saját életed az első.
Én apaként, meg magánemberként, tárgyilagos közömbös olvasóként nem egészen értem az egészet, mert te is ügyesen elmismásolod a dolgokat, nem írod le a tényleges történéseket és az olvasó fantáziájára bízod a dolgokat.
" összebújtunk, csókolóztunk és ennyi (nem történt több soha)"
hogy neked mi a több, azt ki tudja ?
Még ha nem is történt szexuális kapcsolat, te akkor is liba voltál, abban az értelemben is, hogy a szüleidnek sem mondtad el, hogy nem volt szexuális kapcsolat. Ez a "tapasztalat szerzés" meg a "mindkettőnknek kellemes volt így" megfogalmazást mindenki úgy érti, ahogy akarja. Tökéletesen megértem a szüleidet, részedről ez a "lebegtetés" volt, amikor tárgyszerűen semmi nem derül ki és ez a szülőkben érthetően bizonytalanságot kelt. Szóval nem neked kell újra megbízni a szüleidben, hanem őnekik benned.
Ilyen az amikor 2 hülye szaporodik.... már bocs. Hülyék vagytok mind 3an.
Én anno akármilyen jó viszonyban voltam anyámmal, soha nem avattam be a részletekbe, pont emiatt, mert tudtam, annyira ostoba apámmal megbeszélné. És apám meg agyhalott és onnantól kezdve feltüzelné anyámat.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!