Költözni a gyerekkel azért, hogy távolabb legyen tőlünk az apja? Mit tennétek?

Tavasszal váltunk el, azóta szívat folyamatosan.

Pl. most Szenteste beállított hozzánk egy kalitkával, benne két papagállyal úgy, hogy tudja, utálom a madarakat. A gyereket is körülbelül 10 percig érdekelték a madarak, azóta reggelente megnézi őket ébredéskor és ennyi.

A gyerekkel nem foglalkozik érdemben, kéthetente elviszi láthatásra, ami kimerül abban, hogy leviszi a nagyszülőkhöz, ott elvan vele 1-1,5 órát, majd ott hagyja és másnap megy érte, mikor hozza haza. Cserébe van, hogy hétköznap reggel, mikor indulnánk az oviba, dolgozni, beállít, hogy "na kinek van kedve ma apával elmenni ide, meg amoda". A gyerek ilyenkor bezsong, kezdődik a hiszti, hogy nem akar óvodába menni, végigsírja az utat, bent is alig tudom ott hagyni, az apja meg röhög ezen, hogy minek erőltetem az óvodát, úgysem csinálnak ott semmit. Nem érti meg, hogy ez nem erőltetés, hanem olyan, mint egy iskola, vagy munkahely. Ha nem megy, igazolást kell vinnem. De minden hétre jut valami.

Közben nekem a gyerektartást sosem akarja ideadni, mondván, hogy jól keresek én egyedül is, meg hogy nem kell a gyereket magánóvodába járatni, meg az X, meg Y üzletekből öltöztetni... És hogy ő nem fizeti a gyerek luxus dolgait. Ilyeneket pl. hogy fodrász, sport. Mondtam, hogy nem kell fizetnie, azokat fizetem én, de a gyerektartást igenis adja ide.

Lehetőségem lenne visszaköltözni Budapestre, ott éltem 18 éves koromtól 25 éves koromig, és imádtam. Akkor költöztünk haza, mikor terhes lettem, hogy közel legyenek a nagyszülők, ne legyünk ott a (volt) férjemmel egyedül egy babával. Anyukám akkor ment nyugdíjba, úgy volt, hogy segít mindenben, de rájött, hogy neki nem való a nyugdíjas lét, új céget alapított. Így a mai napig is aktívan dolgozik, apukám szintúgy. Nekem meg hiányzik a budapesti élet, a nyüzsgés és az sem utolsó szempont, hogy a volt férjem így több, mint 200 km-re lenne. Nem lennének váratlan látogatások, nem lenne az, hogy szombat reggel elviszi a gyereket "ott aludni", tudván, hogy este programom lenne, de aztán bejelentés nélkül mégis visszahozza, mert hogy "anyával akart lenni inkább". Nem segít semmiben, nem tudok rá számítani, csak akadályozza és bonyolítja az életünket. Nem azt mondom, hogy ne lássa a lányunk többet, de úgy érzem, jót tenne a távolság.