Hogy kezelitek az idős korában egyre kötözködőbb, nehezebb természetű rokont?

Az apósomról van szó, akit 10+ éve ismerek, már 65 éves múlt. Nos, sosem volt az az egyszerű eset a családom elbeszélései alapján, könnyen felkapja a vizet és szereti megmondani a tutit, de azért alapvetően nem rosszindulatból teszi ezt, meg szereti a családját, bár nem tudja túl érzelmesen kifejezni, de amúgy bármikor kellett, mindig segített, akár anyagilag, akár fizikailag.

Szóval, bár voltak súrlódások mindig, ha nem is volt szoros a viszony, azért sosem voltunk rosszban. A család többi tagjával sem, bár anyósom akart màr válni...

Na de, az elmúlt 2-3 évben egyszerűen egyre durvàbb a viselkedése, most màr folyamatosan kötözködik, beszólogat mindenkinek mindenre, de nem is túl szépen, veszekszik és kiabál. Mindenért. Türelmetlen, hisztis, idegbeteg lesz pillanatok alatt, ha valami nem úgy van, ahogy akarja.

Nekünk főleg a gyereknevelésbe szól bele minden alkalommal, most mondok egy példát, a kisfiam belemarkolt az unokatesója hajába, én meg rászóltam, hogy "Xy, ezt meg ne lássam még egyszer, megbeszéltük, hogy csak simogatni szabad, ugye? "

És erre elkezd kiabálni, hogy kinek magyarázok a gyereknek, úgyse ért meg ennyit, mondjam, hogy nem szabad és kész. De értitek, hogy ezen felkapja a vizet és kiabál. És akkor bármikor együtt vagyunk, most már egyre többször vannak ilyen esetek.

Ha összeülünk egy ebédre, neki sosem jó a kaja és végig kritizálja, aztán beszólogat, mindenkinek k*rvára elege van már belőle, anyósom teljesen ki van, megint a válást fontolgatja, mert hogy nem bír vele élni.

Amúgy mindenki elmondta màr neki szépen és csúnyàn is, hogy vegyen vissza, de egyszerűen semmi nem hat rá, én azt érzem, hogy kezdi fel sem fogni azt, hogy viselkedik.