A "gyerek" hány éves korától normális, hogy a szülők nem ismerik a gyerekük barátait?

Ez attol fugg hol laksz es milyen a csaladod.

Falun laktam es a barataim is ott laktak, igy nem csak oket hanem a szuleiket is ismertek a szuleim mert falunk mindenki ismer mindenkit.

Kozepiskolabol nem voltak barataim, illetve csak ketto de veluk talalkoztak a szuleim, sot az egyik a szomszed falubol szarmazik es kiderult hogy anyam ismeri az o apjat mert anno egy helyre jartak szorakozni.

Ha amolyan haverjaid vannak csak akikkel osszejartok bandazni akkor valoszinuleg a szuleid nem ismerik oket. Azt mondanam hogy a teenagereknek mar lehetnek olyan barataik akiket a szuleik nem ismernek. Viszont ha olyanok a barataid aki atmennek hozzad pl PS-ezni akkor valoszinuleg talalkoznak a szuleiddel.

Általánosban már bejárós voltam (zsákfalu, nem volt nálunk iskola), nem ismerték a barátaimat, de azért mindig kérdezgettek róluk.

Gimiben már én meséltem, meg mutattam meg a közös képeinket, mikor hazautaztam.

Egyetemen már egyáltalán nem volt igényük erre, ahogy most, felnőttként sincs. De azért próbálják észben tartani, hogy kik a barátaim, érdeklődnek is felőlük, ha felhívjuk egymást, vagy hazamegyek, hogy "és mi van Petrával, mi van Mustafával, mi újság Kristóffal?". Én ezt mindig úgy értelmezem, hogy vannak annyira kedvesek, törődnek velem annyira, hogy még, ha sosem látták ezeket az embereket, akkor is tudják, kikkel vagyok jóban, emlékeznek a legutóbbi sztorira, amit velük kapcsolatban meséltem.

De amúgy addig volt ez nálunk, amíg ovis voltam, és falumbeliekkel barátkoztam, kicsi gyerekként.