Szerintetek kinek van igaza ebben a vitában ?

Azért szeretnék egy igazán boldog asztalost látni. A férjem az. Alkalmazottként ez nem volt egy álom, maszekként baromi nagy beruházás kellett már az induláshoz. Nem ő diktál, hanem a megrendelő...

Úgyhogy bizony azt mondta a gyereknek, hogy tanuljon, amíg lehet, hogy legyenek lehetőségei.

Egyszer a Frizbi forgatásán valaki hangosabban csukott be egy ajtót a háttérben, mire Hajdú Péter odafordult és az alábbi módon nyilvánult meg - idézem:

- Mi a f@szom ez? Ez itt egy forgatás!!!!

Nem minden asztalos boldog es nem minden milliomos szomoru.

Melyikbol van tobb a vilagon a szomoru asztalosbol vagy a boldog milliomosbol?

A szakmunkas kepzes nem biztos, hogy boldogsagot ad egy egesz eletre es a diploma sem jelenti, hogy boldogtalan leszel sot raadasul milliomos es boldogtalan.

Szerintem akinek van esze es lehetosege az tanuljon, a sajat erdekeben.

A szülők ezt a diplomatémát sokszor azért nyomják, mert nekik nem feltétlen volt lehetőségük, vagy lett volna, de inkább dolgozni akartak egy szakmában. Én örülök, hogy lebeszéltek néhány olyan diplomás szakmáról, amivel most nem biztos, hogy sokat keresnék, helyette mérnök lettem, akármi történik, mindig pár hét lesz legfeljebb melót találni. Vannak kollégáim, akik egyéni vállalkozóként mellette villanyt szerelnek szabadidejükben, de megvan az a szabadságuk, hogy nem feltétlen kell fizikai munkából eltartani magukat egy olyan világban, ahol valószínűleg nem lesz semmi nyugdíjuk.

Nekem is van egy vendéglátós szakmám némi gyakorlattal mellette, fiatalon jó bulinak éreztem, örülök, hogy több lábon is tudok állni, ha kell, de annak még jobban, hogy nem egy aránylag monoton, testileg-lelkileg fárasztó munka az egyetlen lehetőségem.

"Én Ferivel értek egyet inkább legyen egy boldog asztalos a gyerek mint egy boldogtalan milliárdos"

Igazán romantikus, csak ennek a felállásnak nagyságrendekkel kisebb az esélye, mint a fordítottjának. Mellesleg egy gyerektől sem hallottam, hoogy ő szegény asztalos szeretne lenni, csak hát ugye, aki nem tanul, annak korlátoltak a lehetőségei.

Az alapfeltevés a rossz. Attól, hogy valakinek van diplomája, még nem lesz milliárdos, max akkor, ha tényleg zseni vagy szimplán csak viszi tovább a családi vagyont.

Amúgy logikus lenne, hogy inkább legyen egy jó szakmája az embernek, mert tényleg iszonyú pénzeket tudnak elkérni a "mesterek", de valahogy őket sosem látom boldognak és sokszor iszonyú pronyó módon tudnak viselkedni. Egyedül talán fodrászokat ismerek, akik viszonylag jól élnek és boldogok.

Annó én is be lettem etetve ezzel a tanulj, tanulj és jó életed lesz dologgal, még egy év és befejezem ezt az egész borzalmat egy mérnök msc-vel, de már most látom, hogy a befektetett energiám 20-30%-a teljesen felesleges volt és kizárólag a szüleim egójának csiszolására szolgált. Azt meg, hogy egyáltalán mikor lesz saját, hitelmentes házam, nagyon nem látom, a milliárdokról meg ne is beszéljünk.