Azok a szülők, akik csak akkor tekintik embernek a gyereküket, ha a gyerekük diplomás lesz, azok a szülők miért gondolkodnak így?

Nálunk is ilyesmi volt. Mert az elsőszülöttnek kell tanulni, mindenki másnak kell eltartani az elsőszülöttet. Az elsőszülött még 28 éves korában is anyáméktól kért pénzt, ha moziba akart menni, nekem dolgoznom kellett 14 éves koromtól. Az elsőszülött gimnáziumba ment, aztán évekig csak kinlódott egyik főiskolától a másikig, aztán végül elvégzett egyet (30 évesen fejezte be). Aztán gyorsan házasságot kötött egy gazdag családdal. Soha életében nem élt önállóan egyetlen percig sem, nem is lenne rá képes.

Nekem dolgoznom kellett diákként 14 éves koromtól, szakmunkásképzőbe kényszeritettek, hogy nehogy tovább akarjak tanulni. Felnőttként leérettségiztem, és elvégeztem egy főiskolát, de már nem lehettem az, ami eredetileg akartam lenni (állatorvos).

Sohasem kérdeztem meg a szüleimet az igazi miértről, mert sosem mentek tovább annál, hogy az elsőszülöttnek kell tanulnia. Később pedig már nem érdekelt az indokuk, mert 19 évesen elköltöztem, és soha többet nem beszéltem velük (sem a rokonokkal).

Nekem édesapàm pl kőműves, többen voltak testvérek, nem volt lehetősége tanulni, nagyon szegények voltak mindig. Ő csak egyszerűen azt szerette volna, hogy nekem ne kemény fizikai munkàval kelljen pénzt keresnem. Szerintem ez érthető, és az jó dolog, ha valaki így gondolkozik. Sajnos anyukàmnak nincs semmilyen végzettsége, még érettségije sem. Én sajnos nem az a gyerek voltam, aki mellé leültek volna tanulni. Tőlem mindig úgy vàrtàk el, hogy mindenből jó legyek, hogy ők nem voltak azok és fizikailag segíteni sem tudtak benne.

Az én véleményem az, hogy ha nekem lesz gyerekem, csak azt fogom kérni, hogy akàr egyetemre megy, akàr szakmàt tanul, csinàlja csak amit szeret és hogy meg tudjon belőle jól élni. Egy nyelvet meg jogosítvànyt tudjon szerezni. Én azt tapasztalom most, hogy azoknak àll a vilàg, akik több làbon àllnak, talàn biztosabb, mint csak egy valamivel létezni, és úgy sajnos könnyen kihúzhatjàk az ember alól a talajt.

Azt is megértem, ha valaki diplomàs, és azt akarja, hogy a gyerek is szerezzen, valószínűleg diplomàsként jól keres, és ezért akarja, hogy a gyereknek is meglegyen. Nyílvàn erőltetni semmit nem szabad, de pl egy orvos vagy jogàsz csalàdban ez gondolom presztízs kérdés is, hogy egy főorvosnak a lànya ne legyen kasszàs pl. (Nem nézem le a kasszàsokat, elnézést kérek, de értitek a példàt). Màsrészt ezek a munkakörök magukkal vonzzàk a hasonló feleséget, férjet, baràtokat. Van, akinek ez szàmít.

De egyébként egy jó szakmàval is nagyon jól lehet keresni és nagyon szépen fel lehet építeni egy életet.

Én mindenkit becsülök, aki dolgozik, vagy tanul, vagy mind a kettő, de azt is, aki gyereket nevel, vagy beteget àpol otthon. Nem szabad ítélkezni, nem tudhatjuk, ki honnan jön, milyen csomaggal. :)

A nyugatrol folyamatosan az aramlik hogy diplomat kell szerezni mert csak igy lehet ervenyesulni. Ezert az van az emberekben benne hogy enelkul nem viszed semmire.

Szerintem a szulok nem nyomjak le a gyereket ha nincs diplomaja, viszont sikeres. Ismerek olyanokat akik sikeres vallalkozok lettek es csak egy erettsegijuk van vagy meg az sem. Van olyan unokatesom akinek diplomaja van, kozel 40 eves de nem volt olyan allasa ami a diplomajahoz kotheto, csak olyan munkakat csinalt amit akar erettsegi nelkul is meg lehet csinalni.