Azok a szülők, akik csak akkor tekintik embernek a gyereküket, ha a gyerekük diplomás lesz, azok a szülők miért gondolkodnak így?

Számos családban látom, hogy van egy gyerek aki jelentős szülői támogatással jut előrébb (csupán a képességei, az esze miatt erre képtelen lenne) és diplomát szerez (szülő vkinek a vkije, ismerettség stb) ő lesz az a családban akit ajnároznak. Akkor is, ha ez a gyerek gátlástalan, hazug, és mindenkit lekezelő. Aztán uebben a családban van egy tehetséges gyerek, őt viszont szándékosan visszatartják az előbbre jutástól, lekezelően bánnak vele, el akarják hitetni vele, hogy semmisem sem ért, és főleg nem ér fel a diplomás gyerekhez. Mégis minden felelősséget neki kell viselnie a családban, és mindig őt kiálltják ki bűnbaknak. A diplomás az minden munkahelyet ott hagy, mert alantas neki minden munka. Mindent úgy állít be, hogy a munkáltató a hü..e, vagy túl messze van a wc az irodájától, vagy hogy néha kávét is kell főznie a diplomatáknak, és neki ez alantas. Mindenki őt sajnálja. Aki nem diplomás, de tehetséges művészetileg, sikereket is elért ezen a területen, őt semmibe veszik, sosem dicsérik. Szeret dolgozni, a munkatársai és a főnöke is szeretik, és a családján kívül mindenki elismerő vele szemben. A családjának pedig csakis a diplomás gyerek a fontos, és mindenki Istenként néz rá. Ezt a gyereket ktitizálni tilos! Hiszen ő diplomás. Az, hogy a család nyomatta be munkahelyekre, és neki egyik munkahely sem tetszett sosem, az mellékes. Ő a szent. Neki minden jár, minden támogatás, a nem diplomás meg egy senki. Holott sokkal okosabb, és életrevalóbb, tehetségesebb mint az aki diplomás. A család miért ilyen elfogult a diplomással?