Miért számít mamahotelnek, ha 29 évesen a szüleimmel lakom, úgy, hogy diplomás nő vagyok, aki dolgozik, külön konyhát vezet, és beleadom a rezsirészletemet?

Szerintem nem számít annak.

Arra szokták mondani, aki felnőttként is kiszolgáltatja magát, mint egy kisgyerek. És annak ellenére, hogy dolgozik, mégis olyan, mint egy gyerek vagy egy tini.

Aki azt mondja, hogy mamahotel, annak mondd, hogy anyád!

Ennyire egyszerű ez!

Mit érdekel hogy mások mit mondanak?

A "Hotel Mama" kétélű dolog: mindig csak azt szeretik belőle látni, ami látszik és evidens: a felnőtt gyerek továbbra is gyerekként él a szülei nyakán. A szülő pedig lelkesen paanszkodik, önsajnál, vagy szidja a kormányt; a környezet sajnálja őt, a kormányt és a gyereket ócsárolja. Ez a cél. Le lehet verni a tudattalan gyűlöletet és haragot a gyereken és továbbra is oda lehet kötni a mamika szoknyájához. Jó szoros, cirka eltéphetetlen lelki láncokkal.

A Hotel Mama elsősorban mindig az anyák bűne.

Nálad egyelőre szó sincs erről. Dolgozol, külön konyhán vagy és hazaadod a rezsirészletet. Igaz, ezzel az erővel elmehetnél egy albréletbe is, de az külön költség.

Akkor lesz gáz, ha 15 év múlva is így élsz.

Nagy igazság van abban, amit a 7-es írt. Látom magam körül is, sőt, a saját szüleimen is, hogy a szülők nagyon nagy része nem akarja, hogy a gyereke igazi felnőtt legyen. Persze általában olyan szülők, akik nem boldogok, nem elégedettek az életükkel. Én nem élek otthon, mindenben önálló vagyok, már kb. 15 éve. És mégis megkapom a mai napig, hogy elköltöztem, egyedül hagytam őket, jaj már nem láttak 2 hete, jaj mi lesz, ha messzebb költözöm munka miatt.

Nem értem, hogy ebben nekik mi a jó. Oké, hogy szeretnek, de közben nem hagynának élni az életem (ha hagynám, hogy irányítsanak).