Miért hánytorgatja fel anyám, hogy nem írok neki üzenetet, amikor ő kb sose keres?

Már évek óta kollégista vagyok (Gimi, majd egyetem) Van olyan, hogy napokig csak én írok neki. Néha kimegy a fejemből, mert mondjuk velem nem történt semmi megosztásra érdemes, azért meg nem írok rá, hogy velem nincs semmi, ő meg ha róla kérdezek, mindig kivétel nélkül azt mondja, hogy semmi nincs vele. Vagy van a b opció, hogy elfoglalt vagyok, nem nézem a telefonomt, bármi.

Mist is ez történt, hogy valahányszor beszélgetten vele Messengeren az elmúlt egy hónapban, az csak azért volt mert én ráírtam. Ő egyszer nem keresett.

Most szombaton találkoztunk, a koli és az itthonom között fél úton lévő városban, így aznap nem írtam neki, mert a telóm lemerült mire visszaértem, órákig áramszünet volt, így wifi sem volt, hogy legalább laptopról írjak neki, nekem meg nincs mobilnetem (arra meg folyton panaszkodik, hogy minek, tök felesleges, ha sms-t írok, vsgy rendesen felhívom). Aztán elkezdtem tanulni és el ment vele az egész napom. Másnap meg csak ettem meg tanultam, ezen kívül semmi, nem írtam senkibek, ha valaki keresett volna, akkor válaszolok talán, de amúgy nem üzengetek, mert fontos vizsgám volt ma, arra készültem.

Erre anyám meg írja nekem a sértődött üzenetet, hogy én nem írtam neki. Hát gci, neki ugyanannyi írni Messengeren, szinte mindig én keresem őt. Ő csak akkor ír rám, ha már túl régóta nem írtam, és már sérti az önérzetét. Meg olyan hülyeségekkel jön, hogy nem tudja mikor érek rá.... Hát basszus, kit érdekel? Ha nem érek rá, akkor megnézem később, és majd válaszolok, nem kell látnom rögtön azt az üzenetet.

Ilyen alapon mi ez a nagy felháborodás? Én keressem mindig őt, vagy mi a fsz?