Mit tennél, ha meghallanád, hogy a gyereked nem mond igazat az apjának ilyen esetben? hosszú történet, köszönöm aki elolvassa...

Elváltunk a gyerekem apjával. Az apuka, bár nem foglalkozik túl sokat a kislányával (havonta 2-3-szor pár órára viszi el, viszont hetente 1-2-szer beszélnek videóhívásban kb. 5 percet), engem mégis mindig betalál valamivel, amibe beleköthet. Rendszeres probléma például, hogy mit eszik a gyerek.

Tegnap úgy volt, hogy elviszi egész napra, de már délután 2-kor hazahozta, éhesen, nem vett neki semmi ennivalót. Én nem tudtam jobbat hirtelen, kisütöttem egy mirelit pizzát. Vacsira a maradék reggelit, palacsintát evett, uzsira gyümölcsöt. Este felhívta az apja, kérdezte, hogy mit evett, és hallom, hogy a lányom mondja, hogy borsófőzeléket, vacsira pedig szendvicset.

Nem szóltam utána semmit a lányomnak. Már többször hallotta, hogy az apukája kötekszik, hogy miért eszik ilyen "gagyi szemetet a lánya", és ilyenkor megy a vita az apukával, és valószínűleg ezért nem mondta meg az igazat.

Ti leülnétek beszélni a gyereketekkel, hogy mindig igazat kell mondani? Vagy 9 évesen már úgymond ráhagyható a kegyes hazugság. Egyébként nem szoktam hazugságon kapni, nem egy olyat típusú kisgyerek, akinek egy szavát se lehet elhinni.