Nekem miért kell mindent egyedül csinálnom?

Ez nem panasz. Nem az a gond hogy a takarításban nem segít senki. Hanem hogy nincsenek barátaim, se normális rokonaim. Amikor az életben nagy szükségem volt/van valakire akkor mindig mint egy jótündér felbukkan valaki, de ha végzett el is tűnik. Most már olyan sok ilyen van h nem hiszem h ez véletlen. Pl. új munkahelyen ott dolgozik egy régi ismerős, segít mindenben, aztán amikor már minden jól megy, felmond. Másik munkahelyen egy ismeretlen de nagyon szimpatikus ember tanácsot ad ami engem segít hozzá h új munkahelyet keressek, ami utólag nagyon jó döntés volt. Itt van húgom is, aki sajnos messze él, ritkán tudunk találkozni. Anyukám fiatalon halt meg, és kevesebb mint

egy évvel később végre összejött a baba, 36 évesen, évek óta próbálkoztunk. És a legutóbbi, a kórházban egy nagyon kedves anyuka mindenben segített támogatott friss császár után, közel lakott, mondom dejó lesz egy anyuka barátnőm. Erre pár hónapon belül elköltöztek jó messzire. Szóval most már tényleg kezdem úgy érzeni h én valamiért azt választottam h én egyedül legyek. Vagy miez?