Mit tegyek, hogy anyám megbékéljen azzal(mondhatni megengedje), hogy szilveszterkor a szaktársamnál leszek? 20l
Anyám nehezen viseli, ha az újévet másnál töltöm. Legelőször, és azóta is utoljára kb 15-16 évesen hívott egy akkori osztálytársam. Szülői felügyelet alatt voltunk, de anyám nagyon aggodalmaskodva, nagy érzelmi zsarolások között elengedett. (de nem akart beszélni a volt osztálytársam szüleivel, mert tudta, hogy túlreagálja a helyzetet)
Otthon semmi program nincs, tehát nem az a baj, hogy kihagyom a családi programot. Anyuék elmennek aludni 8 és 10 között, én ébren vagyok, sorozatozok egyedül, meg ilyenek, pár napon belül meg koccintunk egyet pezsgővel, anyám sopánkodik, hogy apám ne töltsön nekem túl sokat, csak egy fél pohárral, különben biztosan "be fogok rúgni" a "túl sok" alkoholtól, majd pár órával később veszekszik velem egy sort, hogy biztos alkoholista vagyok, és megszokta a szervezetem az alkoholt, ezért nem vagyok részeg fél pohár pezsgőtől.
Szerintem a fő gond az, hogy betegesen félt az alkoholtól, mert apám korábban alkoholista volt(de nem mentek külön). Ha csak egy csepp alkoholt iszom, már dühöngve, idegesen magyarázza, hogy alkoholista lettem.
Amikor mondtam anyunak, hogy szaktársam hívott, ki volt akadva, kijelentette, hogy nem mehetek. Titokban kijátszani nem tudom, mert nem lehetek bent a kollégiumban. Csak egy maximum 6-10 fős összejövetelről van szó egyébként. Anyám meg ilyen vad bulira gondol, szórakozóhelyen, meg hogy majd megyek a detoxba, meg ilyenek, hogy ez a szűk körű összejövetel csak kamu. Ott tartunk, hogy most fintorogva megjegyzéseket tesz, menjek csak, legyek alkoholista. Aludjak csak ott a srácnál, akinél lesz ez az összejövetel, meg ilyenek, sőt, dugassam is meg magamat részegen. Ilyeneket mond.
Nyilván "mehetek", mert nagykorú vagyok, de unlimited csak nem játszhatom ki ezt a lapot, lévén, hogy szorulok még anyagi támogatásra. Meg na, jó lenne, ha bármikor elmegyek valahová, ami már sötétedés után van, vagy ne adj isten, szilveszterkor megyek bárhová is, akkor nem arra futna ki, hogy passzív-agresszív traktálást kell hallgatnom, hogy ez már alkoholizmus. Meg tényleg, ha független lennék se lenne állapot, hogy pl télen nagyjából semmiről nem beszélgethetnék a saját anyámmal, ami a szabadidőmben (ami szinte fixen sötétedés utánra esik) történt, mert hepciáskodik, hogy az már alkoholizmushoz vezet, még ha szóba se került az alkohol.
válasza:Mondjuk kezelni ezeket a helyzeteket.
Terápiába az megy, aki szenved. Nem a kérdező anyja írt, hogy szerinte alkoholista a gyerek, hanem a kérdezőnek van gondja, amit a rossz minták miatt nem tud kezelni. Lesznek határmeghúzásra gyakorlatok, empátiát is szerezhet, megtanulhat kérdezni az anyjától, hogy mégis miért érezni úgy, ahogy, mire emlékezteti a helyzet, amikor iszik a gyerek egy pohár pezsgőt, ilyenkor mi a valóságos szükséglete. Megtanulja tartalmazni a másikat.
Pont ez az, hogy az anyjának, apjának jó így. A terápia abban segít, hogy a magunk szemléletén változtassunk, ne a másikat okoljuk, meg akarjuk megszereltetni. A terápia azt is megtanítja, hogy egy együttműködésre teljesen képtelen szülőpárost hogyan ignoráljuk anélkül, hogy az általuk évek óta belénk nevelt lelkiismeretfurdalás "merazanyádvagyok" ne legyen
már jelen. Minden annak szóljon, ami.
válasza:Jelen esetben anyukának kellene terápiára mennie, nem a kérdezőnek.
Ha a 20 éves gyerekem otthon szilveszterezne, akkor aggódnék.
válasza:De sehol nem írta, hogy bűntudata lenne. Azt írta, hogy idegesítő az anyja viselkedése.
Én is hasonló cipőben járok, mint ő, annyi a különbség,hogy nekem elváltak a szüleim. Hiányérzetem van, amikor látom, hogy másnak normálisak a szülei, tudnak beszélgetni, nekem meg az egyik abszurd dolgokon veszekszik, a másik meg anyagiakkal elintéz mindent. Tudom őket ignorálni, nincs miatta bűntudatom, csak ezzel nem lett megjavítava a kapcsolatom velük.
válasza: válasza:Szörnyű ez és szomorú. Tényleg nem rossz szándékból nyomatom ezeket, amiket sok családi kapcsolatos kérdéshez írok. Az én családom is megér egy misét pszichológiailag.
Csak terápiába nem lehet olyan embert küldeni, aki nem látja mi a gond. Így ez nekem is sakk-matt helyzet. Pedig tényleg csak ez segít.
Kérdezni az szokott idegenektől, akinek nincs egyetlen olyan kapcsolata sem, ami valóságos és empatikus. Ahol felszínre kerülhet a probléma, anélkül, hogy hülyének néznék. Így mindenki aki ide ír ki kérdést nincs jó állapotban. Önbizalomhiányos, nem mer nemet mondani, nem mer konfrontálódni, mert nem tud mit kezdeni az elutasítással, nem tud mit kezdeni a saját anyjaval, férjével, csaladjával, gyerekével, kollégájával. Teljesen eszköztelen, aki ide ír ki kérdést. És válasz itt sem lesz, hiszen nem ismerjünk teged, anyukadat, az életedet. A kérdésekre, amik itt megjelennek mindenki az adott állapota, eszköztára szerint javasol megoldásokat. De egyik sem a te megoldásod, ha nincs önreflexiód a kivitelezésre.
Példával. Hiába mondasz valakinek kerek perec nemet, vagy próbálod megszakítani a kapcsolatot, ha addig már olyan szinten vagy manipulálva általa, hogy a nemet mondás után még neked van lelkiismeretfurdalasod, hogy vajon mit gondol a masik,.meg mit fog szólni, ha nemet mondok. Tehát az itt megjelenő válaszok csak tét nélküli dobálózások, amit te nem tudsz kivitelezni a benned lévő hitrendszer és rossz nevelési minták miatt. Nincs hozzá eszközöd. Terápiával tanulható meg, ami hosszú folyamat.
És erre való a pszichológus.
Ki mondta, hogy nem kérdeztem a személyes ismerőseimtől? Miért kell rögtön komoly pszichés problémákat vizionálni, csak mert használom ezt a nyomorult oldalt? :D
Annyi a helyzet, hogy nincs olyan ismerősöm, barátom, senkim, aki járt már hasonló cipőben. Együttérzés megvan, ok, és? Nem olyan gyakori probléma a környezetemben, hogy valakinek az anyja minden hülyeségbe az alkoholizmust vizionálja bele, ami azzal jár, hogy kiteszed a lábad a házból, bármikor, ami nem munka és tanulás(báár, ha végezhető otthon/koliba, esetemben a tanulás, akkor ha emiatt teszed ki a lábad, mert mondjuk könyvtárba mész, vagy egy baráthoz tanulni, akkor az is baj). Erről szélsőséges esetről sajnos, bár inkább szerencsére nincs senkinek tapasztalata a környezetben, hogy tudjon tanácsot adni. Arról a kevesebb, mint 10 emberből, aki elég közel áll hozzám, hogy biztosan részletekbe menően beavassam, sokkal kisebb a valószínűsége, hogy van még egy ilyen lehetetlen családi problémával küzdő személy, aki tud a tapasztalataival segíteni, mint az, hogy gyakorin az akár sok száz ember közül akad bárki is.
Tudok nemet mondani(jelenleg addig a keretig, amíg tudom, hogy az a tőle is függő megélhetésemet nem nehezíti nagyon), nem érdekel, ha napokig nem beszélünk, mert hisztizik a semmiségeken, én attól még azt csinálom, amit akarok, csak marhára idegesítő, hogy ha más, nála normálisabb családtagokkal találkoznék, és ő is ott van, mert ez egy összejövetel mondjuk, és ő is ott van, akkor hallgathatom a baromságait. Na meg most az anyagiak is kötnek, részben otthon is élek. Több alkalmam van ezt hallgatni.
Persze, el tudom engedni a szülő-gyerek kapcsolatot, de ne mondja már senki, hogy ha azt látja, hogy mindenki a környezetében tud beszélgetni a szüleivel, csak ő nem, akkor az egy pici hiányérzetet ne ébresztene benne. Meg mondom, a többi családtagommal nem vagyok hajlandó csak azért megszakítani a kapcsolatot, csak mert anyám idiótán viselkedik. Arra meg nem kötelezhetek senkit, hogy vagy anyámat, vagy engem hívjon meg egy összejövetelre. Az meg kinda nonszensz lenne, ha miatta nem mennék olyan helyekre (családi összejövetel), amiket szeretek.
Anyagiak miatt vannak keretek, amiken belül van egy elég nagy mozgásterem. Amúgy meg tudok nemet mondani, azt csinálni, amit akarok, bármikor, ha ez nem áll fenn. Nem kell engem pszichológushoz küldeni, csak mert idegesít, hogy valaki minden adandó alkalommal a fszságával traktál, ami tény, hogy irritáló.
válasza: válasza:20 éves vagy, mit kell ezen megengedni?
Mész és csá. Muszáj meghúzni a határokat, mert különben még 30 évesen is "elkéredzkedsz".
És amint tudsz, költözöl! Nehéz, mert majd jön az érzelmi zsarolás, fenyegetőzés, de a SAJÁT békéd érdekében nem szabad egy ilyen diszfunkcionlis családban maradni.
21 múltam amikor leléptem. Nem kérdeztem semmit, csak megmondtam, hogy egy hónap múlva elköltözök, ha tetszik, ha nem.
Nem tetszett nekik. Ez van. Megszokták.
válasza:Nem tudom, már próbáltad-e, de a helyedben elkezdeném mondogatni neki, hogy anyu, te tényleg odáig akarod feszíteni a viszonyunkat, hogy amint egyszer le tudok lépni, többet sose keresselek? Értem én, hogy most még azt csinálsz velem amit akarsz, mert nem tudok hova menni, de előbb-utóbb eljön az az idő. Ha nekem ezek az emlékeim lesznek rólad, hogy mindenért hisztizel, szerinted akarok én majd csak egyszer is találkozni, beszélni veled? Vagy majd azt hiszem, hogy megváltoztál? Most még van időd elgondolkodni, de ez az idő egyre rövidebb.
Ezt tenném a helyedben, méghozzá minden alkalommal mikor belekezd a hisztibe. (Persze ha már próbáltad ezt is, akkor bocsi.)
válasza:12-es, egy ilyen ember SOHASEM megy terápiára, mert szerinte ő teljesen rendben van.
Nem látja be, a családot meg tönkreteszi vele.
Én is jártam terápiára, miatta, mert ő elvolt a kis világában, szerinte mindenki más volt a hülye, az tök normális, hogy ő kontrollmániás, OCD-s, mindennek élen kell állnia.
NEKEM kellett elfogadnom, hogy ő beteg, nem váloztathatom meg, és mennem kell, ha nem akarok belenyomorodni az ő mentális problémáiba.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!