Mit tennétek, ha a nevelt fiatok az agyatokra menne?

"#4 nyilván nyári munkára gondoltam 🙂"

De épp tél van, nem baj?

Próbáltad megtanítani neki a mosást? Mert hogy pl az én családomban 18 évesen már magunkra mostunk, mert anyu megtanított minket rá. Lehet nincs barátja akivel beszélhetne és veled szeretné megosztani a szenvedélyét, ami éppen a videójáték. Miért nem töltesz vele pár órát, miért nem nyitsz felé? Ennyire rossz ember a fiú, hogy ennyit nem érdemel meg? Lehet ha figyelnél rá, adnál neki pár órát a napodból, ő is jobban alkalmazkodna, segítene. Egyébként meg majd egyetem mellett dolgozik. Ha az apja megteheti, hogy pénzeli, az neked miért fáj? Irigység? Gondolom neked is megad mindent az apja, nem? Meg az ő pénze, ha a fiára akarja költeni, hadd költse rá.

Leírásod alapján nem vagy valami kedves.

Apja/párod mit mond? Közös a ház, közös minden csak a fiú az apáé? Vagy az apáé minden, te pedig ott laksz? Össze vagytok házasodva?

Pont ugyan ilyen vagyok, csak pár évvel idősebb. Nem direkt hagyom szét a ruháimat, ha ott van hagyva ahol van, és szólnak nekem szépen, hogy nem jó helyen van, amint rátudom venni magam kihordom elrendezem a dolgaim. Ez nem rossz nevelés miatt van, nagyon feledékeny vagyok, és mindent széthagyok, de tényleg, leteszek valamit az asztalomra, aztán átkutatom az egész szobám, hogy megtaláljam. Emellet nagyon nehezen tudom rávenni magam, hogy csinálják valamit, ami nem érdekel engem, konkrétan ülök az ágy szélén és leblokkol az agyam, elkezdek az élet értelmén gondolkodni, ebből fakad, hogy megint elfelejtem, hogy mit kéne csinálnom. Erre kitaláltam a módszert, hogy kezdjek el valami olyat csinálni, amit szeretek és felkell hozzá állni(jó, ha ez egy rövid folyamat pl.: dobjak be egy cukrot, eldobom a telefonom és utána kell mennem), mert ha már feláltam akkor könnyebb eljutni ahoz, hogy elpakoljam a folyosóról a cuccom. Neked is ezt ajánlom: használj egy csalit, amire felkel, vagy befejezi, amit csinál, vezesd oda, ahol a dolgát elhagyta, és akkor kérd csak meg arra, hogy pakolja el, amikor már ott van.

Én csak ahoz beszélek rengeteget, akit szeretek, néha túl sokat, és tisztában vagyok azzal, hogy ez idegesítő lehet, de miközben beszélek elfelejtem. Engem alsóban "kineveltek" ebből, mármint nem, csak azt érték el, hogy legyen egy mentális blokk, ami miatt csak nagyon közvetlen helyzetben tudok megnyílni, és ez nem éppen a legjobb érzés, mert pont emiatt tartok a munkahelyektől, iskolától is minden új közegtől. Legyél vele őszinte, mondd meg neki, hogy most nem érsz rá erről beszélgetni, de majd máskor, ha raérsz beszélj vele, mert ebből azt szűröm le kedvel téged.

Munkára is valahogy úgy lehet rávenni ha kimozdítod a fejéből, pl.: keress neki te munkát, vagy az apja, ne kérdezzétek meg róla, csak mondjátok neki, hogy felhívtatok valamit, holnap várnak beszélgetni, ha mész lesz pénzed, ha nem akkor nem. Nekem is egy év éhezés után lett elegem abból, hogy nincs pénzem.

Én is rengeteget fürdök, mert elmegy az idő érzékem, és akkor veszem észre, amikor már kopog valaki, hogy egy és fél órája bent vagyok. Üldözd ki onnan, ha kell percenként kopogj rá, hogy sürgősen engedjen be.

Szobám meg kupis nagyon, ezt úgy oldottam meg, hogy nagyon kevés cuccom van, így is az, de nem annyira, ha valaki jön, gyorsan rendet tudok rakni, mert ha sok cuccom lenne, akkor nem lenne kedvem összepakolni.

Beszelj a paroddal errol szerintem Fontos hogy tole induljon ez ki, a neveles. Ugymond az elso szo hogy na kisfiam uljunk csak le beszelgetni...

Buntetesekkel nemlehet elerni valamit? Pl ha rendetlen vagy nincs szamitogep stb?

13-as, ne haragudj, de ez egyszeruen borzaszto. Szerencsetlen szuleid.

En ertem a kifogasokat, csak tudod amikor mar az ember egesz napja abbol all, hogy a kolyok utan pakol, vagy eppen minden egyes nap minden kis hulyesegert figyelmeztetni kell,de meg azert is, hogy legyen mar szives a budos zoknijat ne a konyhaban hagyni, az nonszensz.

Ember legyen a talpan, aki ezt toleralja az EGESZ hazban es a fel eleteben, mosolyogva, turelmesen, foleg, ha nagykoru a gyerek!

Engem szulokent baromira hidegen hagy a gyerekem szobaja, ha undorito budos van, minden szetdobalva es nem takarit 3 evig, akkor se, szarok ra, en helyette mar nem vagyok hajlando semmit se csinalni,12 eves ugyan, de mar reg mindent megtanitottam neki, nem esik le a keze a helyerol, ha megmozdul es takarit. Ajtot becsukom es onnantol kezdve nem zavar.

De elvaras, hogy a szobajan kivul igenis figyeljen oda a kornyezetere es nem erdekelnek a kifogasok. Nekem is pont annyi jogom van a nyugodt es kenyelmes eletre, mint neki, nem fogom az o koszos, szethagyott szarjait kerulgetni a hazban.

Es hala az egnek, mivel nem ertelmi fogyatekos, ezt betartja, pedig o is nagyon rendetlen.

Az pedig kicsit nonszensz, hogy a gyerek helyett a kerdezoek keressenek munkat. Miert is kene? Interjura is ok menjenek helyette? Azert mar 18 eves, most gondolom meg tanul, de utana? Anyuci-apuci fogja a kezet orokke? Ne szorakozzal mar. Nem eletkeptelen gyerekeket akarunk nevelni szulokent szerintem, ez pedig oda vezet.

Lehet neki segiteni, lehet neki tanacsot adni, nyilvan lehet tamogatni,kell is, de hogy a szulo intezzen mindent, az azert kicsit sok.

Ciánt próbáltad már?Amúgy van egy 19 évesem,igaz ő dolgozik,de egy tányért nem mosna el maga után...

Viszont ahogy elkezdtem Ausztriában dolgozni és 4 hetet egyedül van,ragyog a ház.A koszos cuccait dobáld vissza szobájába,csetresét rakd az ágya köre..ha nem lesz több tiszta ruhája majd leviszi mosógépbe,a koszos tányért meg ha büzlik majd elmossa.