A szülő szégyellheti, ha a felnőtt gyereke egyedülálló és otthon lakik (még akkor is ha sikeres vállalkozó, otthonról dolgozik, vagy idénymunkákat vállal 3-5000 euróért)?

Nekem nincs gyerekem, de ha egyszer lesz, akkor elég kellemetlen lenne nekem, ha lenne elég bevétele és ereje külön költözni, de nem teszi meg. A felnőtté válás egyik alapköve, hogy leválunk a szülőkről, én kudarcnak élném meg, ha ez a gyerekemnek nem sikerülne.

Az egyedülállóság az mindegy.

Ez sokmindentol függ amúgy. Ha 20 évesen lenne 3000 euró bevétele, biztosan nem érezném rosszul magam, ha otthon lakik, gyűjtsön csak.

Ha 25-26 évesen, akkor se, mert lehet, hogy éppen most lesz meg a lakásra való mindjárt.

De ha 30+ évesen is azért lakik velem, mert egy lusta disznó magára főzni és mosni, akkor szégyellnem, de nem őt, hanem magamat, hogy ilyen embert neveltem.

Hogyha van önálló élettér, értsd elszeparált külön szint! neki - vagy nekünk - ezzel semmi probléma.

A baj abból adódik, hogy sokszor nincs megoldva a dolog, és 2,5 szobás lakásban élnek így: apa-anya- felnőtt gyerek (és oda hozza a random szexpartnert, rövid kapcsolatot, etc.).

Ez viszont sok ember.

Tudom, nálunk is ekkora a lakás, és amikor vengédségbe jön 1-2 ember, a fürdő pl állandó kritikus pont, főleg reggel, amikor mindenki menne pisi-kaki (de közben a zuhanyzó is odabenn van, így aki reggel zuhanyzik, az 10-15 percet feltartja a mindenki mást, etc).

Vagy ami nálunk van.

Nagyszülők lenti lakrész, szülők-otthon élő már 8 éve dolgozó öcsém + a kisebbik a fenti lakrészben.

Ez élhetetlen, főleg, amikor én is ott laktam a két öcsém egy szobában, mert nem volt elég hely.

Szülőként nekem mondjuk csak akkor felelne meg, hogyha nem a "lakásunkban" lakna, hanem mondjuk közös udvar, de külön lakrész - vagy egy teljesen leválasztott rész (külön villany-gázórával), ahol önálló lehet.

És mi is, ergo nem járkálna be random hozzánk, attól, mert ott lakik - én sem.

Így mi is azt csinálunk a saját lakrészben, amit szeretnénk, ő is.

A saját rezsit fizeti. Ez így működhetne, mert végülis nem a gyerekkori szobájában él, nem mi fizetjük a kiadásait (vízhasználat, etc), hanem ő.