Hogyan kellene reagálnom erre a születésnapi ajándékra?
A húszas éveim elején járok, még nincs egyenesben az életem (nem rég kezdtem el dolgozni, nincs párom, eddig elég sok mindenben a szüleimre kellett támaszkodnom, még itthon lakok).
Kb három hónapja helyezkedtem el végre egy olyan állásban, amiben látom is a jövőmet és elkezdtem jól keresni, azóta adtam a családi kasszába is (előtte nem igazán mert egyrészt nem kérték a szüleim, másrészt pedig nem igazán volt miből).
Pár napja volt a születésnapom, mivel hétköznapra esett nem volt baráti összejövetel, most egyelőre csak itthon koccintottunk rá és megkaptam a születésnapi ajándékomat... egy bőröndöt.
Egyébként tényleg szép bőrönd... de szerintem rendesen lefehéredtem. Elkezdték felvázolni, hogy milyen jó lesz nekem, hogy végre a saját lábamra állok, elköltözök stb. Eddig ilyesmiről szó sem volt itthon, hogy ők ennyire azt akarják, hogy lelépjek. Két napja gyomorgörcsöm van... akkor és ott megköszöntem az ajándékot és felerőltettem egy halvány mosolyt, de nem értem az egészet. Legszívesebben lekiabáltam volna őket. Mindig is ilyen struccpolitikások voltak, hogy jópofiznak de van mögöttes tartalom..
Hogyan kellene ezt a szituációt kezelnem?
Lehet hogy néhány szempontból "élősködök", de nem értem, miért így közölték...
válasza:
válasza: válasza: válasza:Nakam olyan szemét közeli rokonom van, hogy nem is mesélem el mert a ideges leszek megint.
De igen, elhiszem, hogy így finoman a fejedhez vágták.
Én egy pénztárcá kaptam, hogy majd ha dolgozol ebbe tudod gyűjteni. Amikor dolgoztam kaptam a csekkeket, hogy ezeket ki tudod fizetni. Amikor főztem otthon, mondták, hogy vegyél gázt magadnak. Amijor vettem gázt, vegyél sütőt magadnak.
Szóval vannak ilyen köcsögök....
Fiatalon kezdtem el dolgozni, minden aljamunkát ami sajnos a kezemen is meglátszik, egy roncs vagyok...
Jelenleg 18 vagyok, de 13 éves korom óta dolgoztatnak.
válasza:Nem tudom, ilyenkor mire számítanak amúgy, akik szerint nem normális, hogy 20+ évesen állásban levő felnőttnek el kéne tudnia tartania magát és megalapozni a saját életét? Azt gondolják, hogy a szülő feladata addig eltartani, amíg össze nem szed egy pasit (ahogy a kérdező első mondatában benne van), aki majd eltartja még tovább, a szülei helyett? Hogy a szülőknek türelmesen kellene várniuk, míg méltóztat 22-25 évesen legalább a rezsibe beszállni a "gyerek", ha épp olyanja van? Őszintén meg vagyok döbbenve. Igen, a bőrönd, mint ajándék, kissé passzív-aggresszív, de a tény az tény marad, már valószínűleg rég le kellett volna esnie, hogy felnőttél. Csak neked nem akaródzik.
Amúgy meg igen, én is dolgoztam végig gyerekkoromban, ismerem a sztorit, kedves utolsó. Nagyon más élet, mint amiről a kérdező mesél. Ő kényelemben él, nem szegénységben.
válasza:Kedves #16-os!
Teljesen megértém a felháborodásodat.
Én ha tehetném elmennék otthonról (szeretem a családimat, nem menekülni akarok előlük) és saját életet kezdenék. Nem lennék rászorulva a szüleimre, de attól függetlenül látogatnám őket és gondolom ők is engem. Mellette ha tudnám (biztos tudnám ha telne lakásra/albérletre) havi x összeggel támogatnám őket, mert tudom ha nem is kérnek jól jön nekik.
#15-ös válaszoló voltam.
válasza:Szerda, anya kiírja, hogy a 23 éves menni akar.
Csüt, anya kiírja, hogy a 23 éves mén akar menni.
Most a huszéves nem akar menni.
Mindjárt jön megint a gyerek, hogy menni akar
Annyira fárasztó lett a kategória...
válasza:Tiszta Hollywood.
Amitől még komolytalanabb lesz az egész, hogy kiírsz egy kérdést róla.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!