A fiam játékfüggő. Semmi nem létezik, csak és, kizárólag az online világ, azon belül szinte mindegy milyen felületen (ps, Xbox, laptop, telefon). Sikeresen tudta ezt kezelni valaki? A fiam elmúlt már 18 éves.

Lehet atsiklottam felette, de ez milyen kihatassal van az eletere? Azt mondod, a jegyei jok.

De most meg suliba jar? Mit tanul? Szandekozik majd dolgozni?

Ha igen es igen, akkor miert baj, ha jatszik? Miert ne lehetne ez a hobbija?

A ferjem is jatszik, de amugy dolgozik es felelos csaladapa. Nyilvan mar nem teheti meg, hogy munka utan meg ejfelig bohockodjon a gep elott minden egyes nap, mint anno fiatalabb koraban elmondasa szerint, amikor tenyleg semmi mas dolga nem volt..

De heti ketszer leul par orara es ez senkinek nem faj. Nekem se, mert kvazi en is ezt csinalom, csak az en hobbim az olvasas es a futas, amikor csak idom van, en meg ezeket csinalom.

Az, hogy veletek nem beszel, az egy dolog. En se kommunikaltam mar nagyon anyammal az utolso 2 evben, amig otthon laktam, mert nem jottunk ki egymassal. Aztan elkoltoztem es kinyilt a vilag.

Mit jelent nálad a játékfüggő? Nem csinál helyette mást, nem járt el iskolába emiatt? Azért mert kihagy családi programokat nem lesz valaki játékfüggő... Nekem is károgtak a boomer marha nyomorult tanáraim, hogy húú ez a gyerek sokat játszik, mert erről beszélget a barátaival(mért tudják miről beszélek a barátaimmal wtf?xd). Ebből adódóan elküldtek pszichológushoz is ahol szintén egy agyhalottat kaptam, akinek fingja nem volt mi ez, csak hogy a sok játék rossz. Mivel semmilyen befolyással nem volt az életemre, megcsináltam mindent amit meg kellett, jártam sportolni minden nap, így szüleim belátták, hogy idióták kitalálták, hogy én az vagyok és ennyi. Ha volt időm rá, akkor napi több órát is játszottam és nem kukultam meg, még a szociális képességeim sem mentek tönkre, sőt mérföldekkel jobb a sok "vanéletem" embernél. Mivel a legtöbb játék nagyon hasznos kognitív és motoros készségeket fejleszt, ellenben a szar kizsigerelő, mentálisan teljesen kikészítő, baromságokkal az ember fejét tömő iskolával szemben, így nem értem miért nincs problémád, hogy a gyerek minden nap iskolában jár/járt. Én a mai világban jobban aggódnék amiatt.

Sajnos úgy látom, hogy a sok marha akinek fingja nincs mit csinál az ember ha leül játszani mindenkit betitulálnak játékfüggőnek. Ne értsd félre túlzásba lehet esni, de ezzel, hogy eltiltottátok csak az ellenkezőjét értétek el.

#45

Igen, ez erős játékfüggőség.

Ha már semmi másra nem hajlandó, kezelhetetlen, az tényleg nagy probléma, jól látjátok.

Nem vagyok boomer, 18 éves vagyok, meglehetősen sokat játszom én is gép előtt, megesett, hogy egy-egy hétvégi napot 85-90%-ban ott töltöttem (akár most is képes lennék rá), de ha közös (akár családi, akár csak a párommal) programról van szó, már indulhatunk is, nem csak ebből áll az életem, nálam inkább pótcselekvés unalom ellen. :D No meg ha úgy van, akkor napokig is elvagyok nélküle.

A legfontosabb, hogy ti ismeritek őt. Ezer meg egy oka lehet a dolognak. Korábban volt valami más, amit szeretett csinálni? Ha arra sem hajlandó, akkor addiktológust mindenképpen érdemes lenne beiktatni.