Anyuka kicsi fiáról mik a tapasztalatok? Változik ez valaha?

az öcsém 35 éves, és ugyanez. Félszeg, flúgos és hiperérzékeny, befolyásolható és eléggé gyermeki szinten van még ennyi idősen is. Hagyja magát irányítani a nárcisztikus anyánk által.

Anyám nem hagyja őt élni, tulajdonaként tekint rá. Már mindannyian kiléptünk a családi fészelből de öcsém otthon él. Dolgozgat, de munka után hazamegy és netezik. Semmi hobbija nincs. Egy virágváza anyám szemében, akit oda rak ahova csak szeretné.

Ha anyuka azt mondja menj át a boltba, átmegy. Ha fel kell vágni a fát, fellvágja. Ha pedig sír mert nincs még ennyi idősen nincs barátnője akkor anyuka azzal vigasztalja átölelve hogy "egy nő szeretete sem ér fel az isten szeretetével" (mert ugye vallásosak). Tanúja voltam.

E mellett persze ő az "aranygyermek", ahogyan azt a szakirodalom írja. Anyuka is "bármit megtesz érte", minden kívánságát teljesíti: mos rá, főz rá ... Kis morzsácskák cserébe hogy feladta az önállóságát és a személyiségét.

Egy burokban él, de közben valami feszíti is hogy nincs rendben valami. De egyelőre a kényelem erősebb. És persze nagy az összetartás anyám és ő közte. Megvédi anyámat bármi áron.

Beteg egy szimbiózis, de amíg öcsémnek ez kell addig ez is marad a felállás.