Valahogy feltudom dolgozni, hogy ne legyenek arról rémálmaim, meg emlékbetöréseim, ahogy az alkoholista apám disznót vágott?

Megértelek, kisgyerek voltál még. Nálunk rendszeresen voltak disznóvágások gyerekkoromban és bennem is nagyon rossz emlékek vannak róla. Mindig féltem, ahogy sivalkodott, elbújtam és csak messziről mertem nézni az egészet, ahogy folyt a vére, a malacpörkölés mind bele égtek a retinámba, mint rossz emlékek. Így felnőttként vissza gondolva nekem maga az ölés élmény, ami sokkoló volt és ahogy először láttam, hogy az emberek megölik az állatot, amiről sokáig gondoskodtak… Például az etetésnél mindig segítkeztem, kavartam nekik a moslékot. (Nem láttam át, hogy mi lesz a sorsuk, kislányként a gondoskodás élményét éltem meg.) Nekem maga a gyilkolás volt 5-6 évesen sokkoló.

Te már rájöttél, hogy neked mi volt az ami traumát okozott? Apukád viselkedése az esemény közben? Egyébként, ha bele gondolok, hogy mit láttál 7 éves gyerekként, át tudom érezni. Csalódtál az apában. :/