Valahogy feltudom dolgozni, hogy ne legyenek arról rémálmaim, meg emlékbetöréseim, ahogy az alkoholista apám disznót vágott?

Engem semennyire nem viselt meg. Mindig ott akartam lenni, nagyobbacska koromban lefogni is segítettem.

Természetesen nem is egynél voltam ott, hanem évente kettőnél kicsi koromtól kamaszkoromig, legalább 10-12 éven át.

Érdekes, anyukám húgai addig nem jöttek ki, amíg le nem vágták, és amikor visított a disznó, felhangosították a rádiót, hogy ne hallják. :-) Utána persze mindenben segítettek, mint a parancsolat, de a levágástól ők is viszolyogtak.

Nem normális hogy 10 éve volt a dolog es meg mindig ezen agyalsz.

Akkor ugy viselkedett kitudja miért, lehet már rég megbanta.

A lenyeg most milyen veled?

Sokkal nagyobb mehezsegek jonnek, majd akkor mit fogsz csinálni?

Keress munkát azt koltozz el es eld a saját eleted, minthogy egy bántalmazó apával együtt légy.