Szerintetek van esély arra, hogy "újrakezdjük a lányommal"?
Sziasztok!
43/F vagyok, lehet kicsit hosszú lesz a sztori, elnézést.
Van egy 18 éves lányom. Az anyjával nagyon fiatalon, tapasztalatlanul jöttünk össze anno (18 és 22 évesen), az anyja 22 volt, amikor megszületett. A volt anyósom nyomására házasodtunk össze a gyerkőc miatt. A volt anyósom amúgy mindig is gyűlölt engem. Végül egy nagyon elfajzott, háborúskodó, haraggal teli válás lett a vége. A lányunkat az anyja kapta, én kéthetente szombaton vihettem el reggeltől estig.
Ez a lányunk nyolcéves koráig ment így, akkor egyik szombaton a volt feleségem közölte, hogy a lányunk többé nem akar jönni, rosszul érzi magát velem, és nem adja oda, majd pótoljuk. Két hét múlva már nem laktak ott. Soha semmire nem panaszkodott amúgy a lányom nekem, ellenkezőleg, "szeretlek apu", "te vagy a legjobb" és társaik. Soha nem mondtam neki semmi rosstat az anyai oldalról, pedig lett volna mit...
Próbáltam megtudni közös barátoktól a címüket, pl. a gyermektartásdíj miatt is, amit készpénzben fizettem, de senki nem segített. Nem tereltem jogi útra a dolgot, mert a volt feleségemet de főleg a volt anyósomat ismerve max végrehajtással értem volna el bármit, ami a lányunkat viselte volna meg, hogy rendőr, végrehajtó, bíróság, stb., meg ügyvédre sem volt sok pénzem. Megszakadt a kapcsolat, a lányomat face-n meg instán megtaláltam, nem mertem bejelölni vagy írni neki. Ma már bánom, hogy nem harcoltam jobban a lányomért, tudom, az én hibám.
Szombat délelőtt a volt feleségem facebookján láttam, hogy október elején meghalt. Szó szerint a levegőt kezdtem el kapkodni, sírtam is. Azonnal bejelöltem a lányomat face-n és instán, hogy ki vagyok (az anyjával készült régi közös meg vele készült régi közös képet is küldtem, hogy tényleg az apa vagyok), hogy tudom mi történt, beszélhetnénk-e. A telefonszámomat, címemet is megadtam neki.
Azóta van új feleségem, tőle egy 10 és fiam és egy 8 éves lányom is. A feleségem mindent tud, anno a válóper vége felé jöttünk össze (az egyik vád a volt feleségemtől az volt, hogy megcsaltam és a mostani feleségem tehet mindenről), ő anno győzködött, hogy ne hagyjam annyiban a dolgokat, és anno kedves volt a lányomhoz, aki szintén az volt hozzá. A gyerekeinknek még nem mondtunk semmit.
Kicsit sok a valószínűleg meg a feltételes mód a sztoridban.
Kussoljanak inkább azok, akik itt akarják kiélni, hogy a faterjuk soha nem mondta nekik, hogy szereti őket. Lúzerek.
Sziasztok!
Talákoztunk, életemben nem izgultam még ennyire. Ömlöttek belőlem a kérdések.
A lányom a következőket mwsélte:
A volt feleségemnek öt évvel ezelőttig volt egy többéves kapcsolata (azután kezdődött, hogy megszakadt a kapcsolatunk, mert én nem tudtam róla semmit). A lányom elmondása alapján a volt anyósom nagyon erőltette, hogy a volt felségem menjen hozzá a férfihoz, a volt feleségem végül szakított pasival, ami miatt a volt anyósom sokat szidta a lányát (amúgy régen is ilyen volt vele). Más férfiról a lányom nem tud, tehát nem volt nevelőapja.
A volt anyósom még életben van. A lányom most hozzá költözött, de azt mondja a lányom, nagyon rossz a viszonyuk, a lányom szavaival élve b.aszogatós a nyagyanyja (csak itt, régen is az volt). Azt mondta a lányom, hogy amennyire lehet, minden idejét vagy a barátaival, vagy könyvtárban tölti, nem akar a nagyanyjával lenni.
Jövőre érettségizik a lányom, azt mondja, még nem tudja, mi lesz azután.
Megkérdezte, hogy miért nem vittem anno őt többé magamhoz. Azzal kezdtem, hogy ha az őszinte válaszra kíváncsi, akkor elmondom, de az is az igazság része, hogy az anyai oldal sem ártatlan. Erre elkomorodott, de mondta, hogy kíváncsian hallgat. Elmondtam neki, amit a kérdésben leírtam, meg még jónéhány részletet, amiket a kérdésben nem írtam le. Erre kicsit megenyhült.
Óvatosan megkérdeztem, hogy az anyagiakkal hogy állnak. A volt feleségem családjának volt egy temetkezési vállalata anno, a lányom azt mondta, a volt feleségem vitte az elmúlt években, most még nem tudja, mi lesz vele, de hogy az anyagiakkal nincs gond. Erre mondtam neki, hogy az évek alatt felgyülemlett gyermektartásdíj gond nélkül a rendelkezésemre áll (minden hónapban eltettem inflációval növelt összeget, hátha egyszer visszakapom a lányom), és hogy ez az összeg az övé. De ha igényli, anyagilag ezebkívül is állok rendelkezésre, meg máshogy is, csak szóljon.
Erre azt mondta, hogy egy százast tudnék-e neki egyelőre adni, odaadtam neki.
Kérdezte, hogy a második feleségem megvan-e még. Mondtam hogy igen, és hogy van két testvére is, akik nagyon szeretnék megismerni. Erre nagyon lelkes lett a lányom, és kérte, hogy találkozzunk karácsonykor. Megbeszéltük, hogy 25-én elviszem magunkhoz.
Még sok minden szóba került, ez volt a lényeg.
Sziasztok!
Gondoltam írok, elvégre vettétek a fáradságot és válaszoltatok.
Zajlik az "újrakezdés", nyilván nem egyszerű, de halad. A nagylányomat a húga imádja, az öccsével nehezebben jön ki.
Azóta minden hétvégén találkozunk valamilyen apropóból, közös ebéd vagy ilyesmi.
Előző héten lett volna a volt feleségem születésnapja, nem kellett rá emlékeztetni. Mondtam a nagylányomnak, hogy ha akarja, kiviszem a temetőbe. De mondta hogy a nagyanyjával megy. Annyit kértem, hogy mondja el, hol van a sír, elmondta, aznap én is kimentem, vittem egy koszorút és elmerengtem kicsit. Jólesett. Hiába vesztünk össze anno nagyon, eléggé fáj, hogy meghalt a volt feleségem és végképp semmi esély arra, hogy legalább egy kézfogással elássuk a csatabárdot.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!