Hogyan lehetne könnyebb számomra az apámmal való rossz viszonyunk miatt?

Na, ez így még bonyolultabb. Az elején azt írod, a különköltözés a célod. Tízesben pedig, hogy az állataid miatt maradsz. Állattenyésztéssel foglalkoztok? Mert akkor ennek soha nem lesz vége, mindig lesznek állatok, amikhez ragaszkodsz, ezért nem mész. Ez esetben 50-60 éves korodig hallgatod apád szidalmait, tűröd a rosszindulatát, majd mikor elkezd leroggyanni te elkezded ápolgatni, mert hát annyira nem is volt rossz ember. Meg hát itt van mindened, a végén még ráíratja másra. Ha ezt az utat választott, max. annyit tudsz tenni, hogy a veled szemétkedő emberrel minden nap közlöd, attól, hogy apámmal jóban vagy én még utállak minta a sz.rt. Akit odahív a nyakadra, azzal meg azt közlöd, hogy apám hívott nem én, menj, beszélgess vele, én nem érek rá. Vendégségbe meg egyáltalán nem kell járnod vele, felnőtt ember vagy, oda mész ahova kedved van.

Az általános pedig ilyen esetben az szokott lenni, hogy kb. 50 éves (ez tényleg így van) korodra telsz fel annyira a téged körülvevő rosszindulattal, hogy akkor már tényleg nem érdekel semmi és mész, csak onnan már könnyű depresszióba fordulni, 50 évesen indulni a nulláról már nem egy vicces dolog. De az átlag ember idegrendszere általában addig bírja.

Szerintem pedig a legjobbat akkor tennéd magaddal (de ez csak az én véleményem az eddigi tapasztalataim alapján), ha amint végzel a sulival az addig élére állított forintjaiddal megindulsz munkát keresni valahol távol, szobabérlés, spórolás, saját, vadonatúj élet beindítása. Huszonévesen, nem középkorúan.

A döntés pedig egyedül a tiéd, senki nem tudná neked garantálni, milyen lépéssel járnál legjobban.

Talán valaki tud még más lehetőséget is, remélem, megírja.