Hogyan lehetne könnyebb számomra az apámmal való rossz viszonyunk miatt?

Ha magamra csuknám az ajtót, rám is törné.

Ideges természetű apám. Az idegességét rajtam tölti le. Ha nem is csinálok semmi rosszat (nem mintha szoktam volna) akkor is talál rá okot. Például ha egyszer nem söpröm fel az udvart, akkor rögtön üvölt, hogy lusta szar disznó, az életben nem érek el semmit. Vagy pl. ha tanulok, és ő bejön a házamba, akkor azonnal fel kell keljek és ki küld dolgozni, mert hogy a tanulással mit érek el. Mert neki egész nap van dolga, dolgozik. Állandóan sajnáltatja magát. Semmi magánéletem nincs. Mindig bejön a házamba, kutakodik, hogy mibe tud bele kötni. Megjegyzem munka mellett tanulok. De nem lehet tanulni sem tőle, mert azonnal az ő dolgát teszi előrébb. Viszont szerenitem mindenkinek a saját dolga és problémája a legfontosabb. Tehát nem vagyok már tini. 24 éves vagyok és még mindig napi szinten zaklat. Egyszerűen érzelmileg már elhatárolódtam tőle. Depressziós is voltam. Mert nem tudtam feldolgozni a bántó szavait tetteit. Ha el megyünj valahová társaságba. A szemem láttára beszél ki másnak, hogy milyen egy lehetetlen lánya van. Az benne a jó, hogy én igen is tudom, hogy jó ember vagyok. De apám a saját rossz érzéseit fejti ki rajtam. Ez egy egészségtelen dolog. De ő sosem fog változni azt tudom. De abban reménykedem, hogy esetleg kapnék egy kis jó tanácsot a hasonló cipőben járóktól. Fizikaikag nem bántalmazott, régebben volt rá példa. Mikor nyilvános kérnék segítséget valakitől tagad és én jövök ki hülyén. Erről olvastam egy cikket.

[link]

Ez a cikk teljesen le ír mindent.

8/9. Van egy kis vendégszállónk a birtokon. Itt lakom.

Amiatt nem megyek el itthonról, mert állatokkal foglalkozunk. Az állataim tartanak itt.

Tudom, hogy apám nem tud változni.

A családom egy káosz. Senkit nem érdekel senki, csak saját maga.