Hogy lehet ezt ép elmével feldolgozni, hogy apukám elitta/elverte/elszórta 2 lakás árát 5 év alatt?

Apukám egy alkoholista szerencsétlenség, aki 64 éves korára se tudta rendbe tenni magát és az életét. Ami azért fura, mert a nagyszüleim jómódú, normális emberek voltak. Papám pl. főkönyvelő volt, de mamám is bankban dolgozott. Már a '80-as években vettek befektetésnek második lakást, vagy pl. apa kapott tőlük kocsit huszonévesen, ami a nyolcvanas években nagy szó volt. Én is próbálom kihozni a legtöbbet magamból, bár elég nagy igénytelenségben, szeretetlenségben nőttem fel, ami rossz hatással volt rám. Amikor mamám meghalt 2017-ben, akkor apa örökölt többek közt egy garzonlakást, amit mamám befektetésnek vett még 20-30 éve, és még 5 millió forintot bankszámlán. A garzonlakás az 50-100 ezer közti lakosú szülővárosomban volt, amit apa eladott 6 millió forintért 2017-ben. Ez akkor reális ár volt érte. Ezzel az összesen 11 millió forinttal aztán nem kezdett semmit, csak előbb bankszámlán inflálta és kiveszegetett belőle (piára, minden kisebb baromságra, ami eszébe jutott), majd az utóbbi években már készpénzben tartotta otthon. Anyukám megtalálta pár hónapja a pénzt otthon és most van belőle 4,5 millió forint.

Ha nem adja el azt a lakást és a másik 5 millióból (kicsit kipótolva) is vesz egy hasonlót, akkor az a 2017-ben 11-12 millió most olyan 25-30 milliót érne, mert a városunkban a garzonlakások most olyan 12-15 millióért mennek. Apa csinált 11 millióból 5 év alatt 5 milliót, miközben ha csak annyit csinál, mint rengetegen mások, akkor simán lehetne 20-30 millió is abból a vagyonból most. Nyilván nem csak emiatt vagyok rá mérges, hanem amiért egyáltalán ilyen szörnyű gyerekkorom volt miatta és nekem is elvett ő legalább 5-10 évet az életemből, hogy felnőttként helyrehozzam azokat a lelki károkat, amiket nekem okozott gyerekként, de a kérdés most nem erről szól első sorban.

Mással történt már hasonló?