Ez mennyire normális?

Fél éve szakítottam az exemmel. Aznap sajnos itt kellett aludnia nálunk. Hajnalban mikor ment el, sajnos elküldte az összes beszélgetésem szüleimnek és letiltott minden fiút akivel addig beszéltem. Ez kb májusban történhetett, és azóta azt vettem észre, hogy szüleim annyira sem bíznak bennem mint azelőtt. (Okot sosem adtam rá). Tehát itt gondolok arra, hogy ha el is megyek valahova hétvégén, akkor jön az, hogy "ez nem egy szálló, hogy hétköznap hazajössz, megkajálsz és tanulsz." "Nagyon fura ez nekem".a jegyeimmel nincsen probléma, tehát ez sem lehetne az egyik ok. Persze öcsémet (aki ugyan annyi idős mint én) őt simán elengedik bárhova, bármeddig.(mint ha szüleim nem ezt csinálták volna ugyan ennyi idősen). Ezt jeleztem is szüleim felé, hogy kicsit igazságtalannak érzem, hogy csak úgy elengedik őt, és ha én elmegyek valahova, akkor nincs egy olyan pillanat, hogy ne hívnának fel, vagy nem kellene képet küldenem, hogy kivel, mikor, és hol vagyok. A másik része még csak most következik, hogy apum még mindig tartja messengeren a kapcsolatot az exemmel. Rendszeresen beszélgetnek... Exem infózza apumnak, hogy különféle social mediakon mit csinálok, ki van éppen megjelölve, hol van megjelölve stb. Amikor még tudta a kréta jelszavam akkor még a jegyeimet is infózta apumnak... Exem mai napig felkeres kamu accokról, pedig úgy tudom, hogy nem egy barátnője volt már fél év alatt. Egyszer visszaírtam neki, hogy szeretném ha elengedne/elfelejte az életéből hiszen nem véletlen vagyunk már idegenek egymásnak. Hát ez azóta sem történt meg, emailben még mindig rám szokott írni, és nemtudom, hogy hányadik fiókját tiltom már le. Apumat megkértem, hogy tiltsa le messengeren, mert már haszontalannak érzem, hogy meglegyen köztük a kapcsolat. Ezt anyum is így gondolja, viszont apum nem. Úgy érzem, hogy ő leragadt exemnél és ahogy ő mondaná "ő volt az egyetlen normális pasi az életedben" (hozzáteszem 1 exem van, az is az akiről most ez a post szól:) ) tehát tanácstalan vagyok, hogy hogyan kéne ezt az egész bizalmatlanságos cucclit megbeszélni velük, hogy közel 17 évesen nem így kellene kezelniük.

(Egyszer felvázoltam már nekik, hogy kicsit lehetnének engedékenyebbek és értelmes érveket is adtam mellé, de erre nem kaptam semmi választ sem, és változást sem látok)