Mennyi támogatást kaptatok a szülőktől az életkezdéshez? Gondolok itt bármire, lakás, önerő, első kocsi, esküvőre? Vagy ha idősebbek vagytok: mennyivel segítitek a gyerekeiteket? Normális, ha valaki semmit nem kap?

Amíg el nem költöztem, fizették a számlákat, meg a kaja nagy részét.

Tehát a kocsimat, a saját ruhámat, tisztálkodószereket, hobbikat stb. én finanszíroztam, emellett néha bevásároltam (heti 1x).

Amikor elköltözem, már semmivel nem támogattak. 1-2x megszorultunk a ma már férjemmel, mikor összeköltöztünk, akkor segítettek pár száz ezer forinttal, amit nem kértek vissza. Esküvőre egy 100-ast kaptunk. Annak ellenére, hogy havi 800 a bevételük és ketten vannak.

Én vagyok a faxfej tudom, mohó vagyok, de anyósék leszervezték a lagzit, fizették a kaját és emellett még kaptunk milliós nagyságrendű segítséget a ház vételnél, holott engem nem annyira kedvelnek.

A saját szüleimtől nem ezt vártam, de ez van.

Azt hogy az egész házat kifizessék akármelyik oldalról, álmodni nem mertem, mert úgyis pofára esés lett volna belőle.

De komolyan. 40 millió egy 40 nm-es lakás Pesten. Megyeszékhelyeken csak 30 millió. Házakról már ne is beszéljünk.

Ennyit soha a büdös életben nem tudtak volna kigazdálkodni. 10 évvel ezelőtt a szomszéd a havi 1 millás bevételéből még tudott venni egy 40 nm-es panelt a gyerekének Pesten 10 millióért. Na ma már ilyen nincs ugyebár.

Szóval a barátaid szüleinek elég nagy bevételük lehet, mert az átlag magyar család ezt nem engedheti meg.

Anyámék meg megtehették volna, h támogatnak, de soha semmibe...nem hogy anyagilag.

Fölleg apám.

Konkrétan egy fillérrel sem, 18 évesen, érettségi után egy sporttáskával jöttem el, mert bár felvettek az egyetemre, közölték, hogy csak úgy maradhatok otthon, ha teljes állásba megyek dolgozni és leadom a fizumat.

Barátokkal laktam albérletben, 2 év spórolás után jöttem külföldre, azóta 18 év telt el. Mindent magunknak teremtettünk meg a férjemmel, ő is hasonlóan indult, mint én.

Egyetem alatt: fizették az albérletem, időnként kaptam költőpénzt. Ha kértem volna, adtak volna szívesen többet is, de mivel dolgoztam is, nagyrészt elboldogultam. Diploma után néhány évvel hazaköltöztem, akkor lakhattam otthon, semmit nem kértek érte, néha bevásároltam, csekkeket befizettem, de egyébként gyűjtögettem. Közben kaptam tőlük egy lakást (közepes méretű városban, még azelőtt mielőtt elszálltak volna az árak, a mostani árak mellett nevetségesen "keveset" fizettek érte, a mai értékének kb egyharmadáért vették, de akkor is nagyon hálás voltam érte).

Jogsit, kocsit magamnak finanszíroztam. Egyébként bármikor kértem volna (normális dologra), biztosan adtak volna. Középosztálybelinek mondanám a szüleimet, nem különösebben gazdagok.