Kezdőoldal » Családi kapcsolatok » Szülő-gyermek kapcsolat » Ezért a gonosz emberért...

Ezért a gonosz emberért kellett elveszítenem anyukámat?

Figyelt kérdés

Hosszú lenne a történet, de röviden írom, nagyvonalakban.


Nagyon jó anya-lánya viszony volt köztünk. Nincs testvérem, anyu elvált volt, párja sem volt azóta. Szimbiózisban éltünk 30 éves koromig, persze én közben, 17 éves koromtól kezdve kerestem a párom. Akkor kezdtek először érdekelni a fiúk. Anyunak valahogy soha senki nem tetszett, de utólag látva őket tényleg egyikkel se tudtam volna élni hosszútávon. Tehát ezekben igaza volt.


Egyszer csak, huszonéveim második felében jött egy diplomás, jól szituált, tőlem idősebb férfi. Megnyerő modora volt. Mindketten éreztük anyuval, hogy ő más, mint a többi. Én beleestem, mint vakló a gödörbe. Anyu boldog volt, végre férjhez megyek.


Tévedtem vele kapcsolatban. 4 évig voltunk együtt, abból 2 év menny volt, de az utolsó 2 év pokol. Kimutatta a foga fehérjét. Elkezdett velem fölényesen beszélni, soha semmihez nem volt közöm, 3 diplomás létemre ócsárolt, hogy semmitérő diplomák, csak elvettem a helyet más, rendes ember elől, mert buta vagyok, sok hasznot nem hajtok, és persze úgy is kezelt, mint egy szellemi fogyatékost. Pl. megmutatta, hogy kell bepakolni a kocsiba, mert én csak úgyis elrontanám, aztán amikor legközelebb én pakoltam egyedül, akkor átpakolt 2 szatyrot, mert az úgy nem jó, és még sok ilyen apróság. Csak hogy hülyének érezhessem magam, aki semmihez nem ért. Főzésnél nem engedett alapanyagot felhasználni, mert ne pazaroljam, persze anélkül meg nem lett jó az étel, és tüntetőleg vajas kenyeret evett, stb. Emellett ivott is, de nem látszott rajta, és ez csak lassan derült ki, mert zugivó volt végig, de persze ehhez sem volt semmi közöm.

Elvenni nem akart, mindig halogatta valami miatt.


Az tette be a kaput, hogy egy vitánál megfenyegetett, hogy meg fog ütni, s ezek után ő akart elhagyni, de nem tette. Igaz, nem ütött meg, de nem vártam meg, elhagytam én. Piszkosul elegem volt már.


Anyu sírt, hogy szétmegyünk, könyörgött, hogy maradjak vele, mert ő a hozzámvaló. Soha semmit nem hitt el vele kapcsolatban, amit meséltem. Anyu előtt teljesen más volt, szerepet játszott. Sőt amikor már nyíltan borítottam a lapokat, és mindkettőjük előtt kereken kimondtam, hogy XY, elég a hazudozásból, mindketten tudjuk, hogy miket művelsz, akkor XY mosolyogva pszichiátriát javasolt nekem, mert hallucinálok, ő ilyeneket soha nem tett, anyu meg sírva csitított, hogy ne cirkuszoljak már XY-nal, menjünk haza és béküljünk ki.


Nem békültem, elhagytam. Felraktam magam társkeresőre, egy délután csendes magányomban ordítva sírtam egy sort, hogy miért kell nekem így élni, aztán pár nap múlva megismertem a későbbi férjemet.


XY szívhez szóló levelet írt az esküvőnk előtt, amit persze két példányban írt meg, egyet anyunak továbbított. Nem hatott meg, ettől én még férjhez mentem.

Anyu sírt, és onnantól kezdve mindig sírt. A férjemet soha nem fogadta el. Nem mehettünk hozzá úgy, hogy ne cirkuszolt volna vele. Mindennek elmondta, a férjem tűrte. Aztán csak akkor mentünk hozzá, amikor nagyon muszáj volt.


Anyu onnantól kezdve meg akart halni. Azt mondta, nincs értelme az életének, mert nem ezért nevelt fel engem, hogy ne ehhez a jólszituált XY-hoz menjek, aki mellett életem végéig megbecsült társadalmi rangban és anyagi biztonságban élhettem volna. Igen, az én férjem gyári munkás.


Meg akart halni és ezt komolyan gondolta. Nem lett ugyan öngyilkos, de nem kezeltette többé a betegségét. Idejekorán, 67 évesen halt meg. Ha továbbra is foglalkozik a betegségével, még ma is élne.


Amikor meghalt, összeroppantam. A sors úgy hozta, hogy nemrég rámírt XY, hogy perbe fogták, gyakorlatilag elveszítette mindenét. Csak az van meg, amit anyutól örökölt. Igen, anyu úgy rendelkezett, hogy ő is örököljön, ne csak én.


Próbáltam erre kedvesen, udvariasan reagálni, hiszen nem köt hozzá semmi, és végső soron visszakapott mindent a sorstól. Azóta is egyedül van.


Azonban ismét kijött a valódi énje, és már olyan sértéseket vág a fejemhez, amiket még anno a legvadabb időszakunkban sem. Hülye liba, jó, hogy nem vettelek el, sose akartalak, egy féreg vagy, stb. Már az anyázásnál tartunk. Közben meg az anyám gyakorlatilag ezért az emberért halt meg. Ha nem a neten írta volna, hanem személyesen, én akkor is nekimegyek, ha kétszer akkorát kapok vissza.


S most elgondolkoztam: nekem ezért az emberért kellett elveszítenem az anyámat?


2022. nov. 12. 21:15
1 2 3 4 5 6 7 8
 41/74 anonim ***** válasza:
88%
39, nem rendezted le. Mert nem tudod elfogadni, hogy anyád nem az az ember volt, akinek hitted és hiszed, és nem úgy szeretett téged, ahogy azt még mindig hinni akarod. Ez az alapja a problémádnak szerintem, ezért nem áll össze a dolog a fejedben, ami pedig kívülállók számára egy pillanat alatt összeáll és teljesen világos. Vissza kellene menned és alapjaitól újragondolnod anyád személyét és a szerepét az életedben. Ebben tudna a szakember segíteni.
2022. nov. 13. 07:49
Hasznos számodra ez a válasz?
 42/74 anonim ***** válasza:
88%
Nem tudom, tervezel-e gyereket, de még az előtt jó lenne helyrerakni benned a szeretet, anya fogalmát. Mindkettőtök érdekében. Gyerek nélkül sem ártana, saját érdekedben.
2022. nov. 13. 08:00
Hasznos számodra ez a válasz?
 43/74 A kérdező kommentje:

Sok az önjelölt pszichológus. Erre mondtam, hogy sok diagnózist fogok kapni ingyen is, nemhogy még fizessek érte.


Az zavar, hogy az internetről sok mindent meg lehet ugyan tanulni (ilyen a "nárcisztikus" diagnózis elcsépelt emlegetése is, amit kb minden második kommentben látok, meglepő, hogy itt nem), de abba nem gondoltok bele, hogy az életemnek csupán egy nagyon pici szeletét olvashattátok most, a teljes anya-lánya kapcsolatot nem ismeritek. Márpedig 1 vagy 2 cselekedet NEM FOG lenullázni egy egész életet, akkor sem, ha az a cselekedet szeretetlen volt.

Anyu iránti szeretetemet és tiszteletemet nevezitek "fejjel falnak menésnek"? Tudjátok, a szeretet sok mindent elvisel, még a halálon túl is, mert a szeretet nem hal meg soha.

Sokat olvasom, hogy a tiszteletet ki kell érdemelni meg el is lehet veszíteni -nem, nem kell és nem lehet! A tisztelet alanyi jogon jár minden embernek, nem érdem! Azért jár, mert ember. Én pedig tisztelem az anyámat, ráadásul szeretem is őt, akármit is tett. Mert ez a szeretet.


Aki ezzel nem ért egyet, ne diagnosztizáljon, mert nagyon nem egy az értékrendünk.

2022. nov. 13. 08:13
 44/74 anonim ***** válasza:
87%

Felsorolnád a diagnózisokat amiket itt kaptál?

De várj, megkapod a megnyugtató választ: ó, szegény anyukád, nem kellett volna ezért a gonosz emberért elveszítened.

2022. nov. 13. 08:16
Hasznos számodra ez a válasz?
 45/74 anonim ***** válasza:
77%
Férjed hogy van? Bírja még? Vigyázz rá, nehogy elveszítsd.
2022. nov. 13. 08:18
Hasznos számodra ez a válasz?
 46/74 anonim ***** válasza:
91%

Egyetlen diagnózist sem kaptál. Senkitől. 43. valaszod egyertelművé teszi, hogy 41-nek igaza van. Nem nezel szembe a tenyekkel, helyette pufogtatod magadnak a közhelyeket, hogy a szeretet mindent megbocsát meg ilyen hülyesegek. Miközben anyád el akart marni mellőled mindenkit, kivéve azt az egy embert, aki kínzott es bántott, viszont neki tetszett, mert ővele cimbizett, jopofizott. Es meg utana is őt gyagyazta, azt meg, akit te szeretsz elutasitotta. Ez nem egy tett, nem az élet egy szelete. Anyád szabotalta az eletedet, de nem es nem akarod belátni. Nyugodtan lehet azokat szidni, akik itt veszik a faradságot es probalnak neked ramutatni, amit nem látsz meg ebben a történetben, de téged nem érdekel semmi, csak ami a saját narrativadat tamasztja alá.

Tessék, az én valaszom. Anyád azért nem kezeltette tovabb a betegségét, mert ezzel is téged akart zsarolni, belekényszeríteni egy házassagba, ami csak neki lett volna jó. Azért halt meg, mert meg ezzel is teged akart zsarolni. Miért? Mert nem az az ember volt, akinek hiszed. De ezt nem fogadod el. Innentől erről nincs mit tovább bedzélgetni.

2022. nov. 13. 09:08
Hasznos számodra ez a válasz?
 47/74 anonim ***** válasza:
95%

Ez gáz, és fogd fel, hogy anyád sohasem szeretett, csak akkor amikor úgy fütyültél, ahogyan ő akarta.


De számomra ott meghalt volna, amikor nem hiszi el, hogy exem bántalmaz (szóban), meg fenyeget, hanem még zsarolni merészel, hogy menjek hozzá vissza.

Ebben a pillanatban megszüntettem volna vele a kapcsolatot, mert nem normális.

2022. nov. 13. 09:44
Hasznos számodra ez a válasz?
 48/74 anonim ***** válasza:
91%

De milyen érdekes, hogy megint mi vagyunk az idióták, meg "önjelölt pszichológusok" - tanultam az egyetemen pszichológiát 4 éven keresztül, szóval nem önjelölt vagyok, de nagyon durván nem látod reálisan édesanyádat.


Jössz a frázisokkal, amik nem segítenek rajtad, de azt már képtelen vagy belátni, hogy anyád egy végtelenül önző, mérgező és passzív-agresszív nő volt.

Súlyosan beteg.


Bár nem csodálkozom, 30 éves korodig "szimbiózisban" (egymás sggében, magyarul) éltetek, ergo nem tudom, volt-e önálló gondolatod, MÍG nem szakítottál végre az exeddel.

2022. nov. 13. 09:48
Hasznos számodra ez a válasz?
 49/74 anonim ***** válasza:
95%

Bár NEM szakítottál vele, betegesen kötődsz hozzá, ha még mindig üzengettek.


Nekem is írt az exem, bajban van.

Én meg: oké, pont nem érdekel. Oldd meg. Szia.


Te ellenben reagálsz a sértegetésekre, etc. A férjed ezt bírja?

Mert más férfi vagy agyoncsípná az ilyen majom exeket, vagy teljes joggal téged vágna ki a francba.

2022. nov. 13. 09:52
Hasznos számodra ez a válasz?
 50/74 anonim ***** válasza:
90%

Lehet hogy nem ismerjük az egész eleteteket. De azt tudjuk hogy.


1. Szimbiozisban élni anyuval nem egészséges.

2. Ha minden udvarlot eluldoz anyu az nem normális.


3. Van gyereked? Lesz? Szeretnél? El tudod képzelni hogy majd ha a gyereked sorozatosan panaszkodik valakire hogy bántja akkor azt mondod neki hogy "nem igaz, menj vissza hozzá"?!

Szerinted milyen ember képes erre? De most úgy őszintén.

2022. nov. 13. 10:18
Hasznos számodra ez a válasz?
1 2 3 4 5 6 7 8

Kapcsolódó kérdések:




Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!