Mit csináljak ha nem akarok élni de a szüleim miatt nem tehetem meg?

Ahogy ez is https://www.gyakorikerdesek.hu/egeszseg__mentalis-egeszseg__..

25. De észrevették. Amikor 11 éves voltam eltanácsoltak az általánosból és bekerültem egy speciális iskolába ahol erős gyógyszereket is kellett szednem. Ripedon, fevarin, stb. Nyilván nem a kisujjamból szopom ezeket. A gyógyszerek csak rontottak az állapotomon. Akkoriban gyakran hangoztattam a szüleimnek az öngyilkos szándékot és mindig az volt rá a válasz hogy akkor ők is megteszik. Úgyhogy megijedtem és nem nagyon mondtam többet. Gimibe kerültem, ott már biztosan nem szedtem semmilyen gyógyszert. Ott már úgy voltak vele a szüleim hogy “minden rendben van velem”. Orvoshoz se jártam màr akkor. Gyógyszert se szedtem. Volt egy iskolapszichológus akivel sokat beszélgettem és jófej volt, neki meséltem az ongyilkos érzéseimről de nem vette komolyan, azt mondta hogy ami gondolat az csak gondolat és akkor van baj ha tett is követi. Gimiből eljöttem. A bajaim (asperger stb) után kapom a szép kis támogatásokat, de kezelésre nem kell járnom, az állam sem várja el ezt. A szüleim azóta azt hiszik valahogy hogy minden rendben van. Amire rátesz egy lapáttal az is, hogy ezt mutatom. Valahogy nekik már sose tudnék megnyílni hogy mik járnak a fejemben.

Na mindegy lehet meg fogom banni hogy ennyire mindent kiraktam csak ma reggel megint nagyon ramjottek azok a gondolatok