Mit tegyek hogy megértsenek és leakadjanak a témáról? 16/L

Arról van szó hogy már régóta teljesen 0 az önbizalmam, múltban történt dolgok miatt, de ezt nem részletezném mert úgyse ide illik...Szóval. Sosem voltak problémáim az evéssel, szerettem enni, a 3 étkezés mindig megvolt, rendesen ettem és jól is laktam, sokszor még nasi is volt délutánonként. Egészen mostanáig...az utóbbi 1 vagy 2 évben elkezdtem kövérnek látni magam, főleg a hasam miatt, mert mindig kidudorodott. Ekkor 52 kg voltam a 172 cm magassaghoz (jelenleg is ennyi a magasságom). De még mindig normálisan ettem, sosem hagytam ki étkezéseket. Az apukám ekkor már néha elkezdte megemliteni hogy vékony vagyok, és utal a hízásra is ritkán (mikor mondtam, hogy kövér vagyok, sokszor mondta hogy 5-6 kg is rámférne még, és ez engem rendkívül felidegesitett mikor jól láttam, hogy nem ez a helyzet). Aztán tavaly nyáron történt, hogy félrehívott a védőnő az iskolában, és lemerte a sulyomat, ami akkor 50 kg volt. Meg is lepődtem, hogy mégis hogy-hogy de örültem is neki hogy fogytam mivel ahogy korábban is írtam előtte már kezdtem elégedetlen lenni magammal. Ami ezután következett na az már totálisan felhuzott. Elkezdett arról beszélni nekem a védőnő hogy egy ilyen magas lányhoz egy ilyen suly milyen kevés és hogy (!) hízzak nyáron havonta 1 kilót, meg egyek hozzá sok húst! Teljesen ki voltam akadva de persze jó képet vágtam a dologhoz, mondtam igen, persze. Aznap más miatt is rossz napom volt, történt még valami ami rátett egy lapáttal, és olyan idegi állapotban voltam, hogy egész délután alig bírtam letuszkolni a torkomon egyetlen szelet sütit (de aztán este ki is hánytam, de csak azerrt mert teljesen kikészitett az a nap, szoval akkor még mindig nem az eves ténye zavart). Ezt a 2 kiló fogyás aztán később betudtam annak, hogy mivel menzás vagyok, és ott sok idő nincs megenni az ebédet mindig csak a második fogast vettem el, hogy ne késsek az órákról. Beköszöntött a nyári szünet, és mivel szóba sem jöhetett nálam a hízás, elkezdtem edzeni otthon, hogy megmutassam az apukámnak a vedononek es mindenki masnak aki annak orult volna, ha hízok: fogyni fogok es szebb leszek, mint valaha. Akkor már nem tudtam teljes mértékben élvezni az evést se, mindig próbáltam visszafogni magam, (például azzal, hogy reggel amugyse vagyok olyan éhes és amugyse tudok olyan sokat enni, hogy teljesen elhagyjam a reggelit). Ez általában sikerült, viszont ennek az lett a következménye, hogy délután ettem többet, szóval nem tudtam betartani a napi 2 étkezést. Aztán olyan másfél hónap múlva megmertem a sulyomat, és óriási csalodasomra az edzések mellett is felmentem újra 52 kg-ra. Ezzel teljesen elveszitettem a motivációmat az edzés iránt, és annak ellenére, hogy szép hasat csináltam magamnak vele, pár napig még csinaltam, aztán felhagytam vele. Aztán egyre többször kellett hallgatnom apám megjegyzéseit arról hogy vékony vagyok és hogy szerinte nem eszek eleget, 10 kg-ot kéne hiznom (és ezek egyre jobban zavartak és bantottak is). Mondom neki hogy ezekkel a megjegyzésekkel árt, de nem hagyja abba, csak annyit érek el vele, hogy ritkábban, de mondja őket. Aztán úgy szeptembertől elkezdtem még jobban beleásni magam, és már néha néha negcsinaltam olyat, hogy egész nap semmit nem eszek, csak sok vizet iszok. Mostanra pedig egyre alacsonyabbra csokkentem a nap etkezeseim számát, amiből az lett, hogy naponta egyszer eszek, később pedig már az, hogy ez az egy étkezés nem haladhatja meg a 600 kcalt. Gyakran nézem a testemet a tükörben, kalóriát számolok és naponta többször lemérem a súlyom. Bűntudatom lesz, ha bármivel is meghaladom ezt a szűk 600 kcal-os keretet. Újra edzeni kezdtem, de már nem azt, amit nyáron, hanem egyszerű gyaloglás végzek, de abból sokat, mindig 10000 feletti lépéseket. A mérleg azt mutatja, hogy fogyok, ilyen 48.8 - 49.2 értékeket mutat, de az is benne van a pakliban, hogy hibás a mérleg, mivel már régi. Nagyon vastagnak látom a karomat, főleg a felkaromat és az alkarom végét, hogyha nem az a helyzet hogy neadjisten híztam akkor (és pedig ez a mérleg szerint nem lehet) akkor fogalmam sincs mitől nyúlt meg így. Egyébként még mindig nem mindig eszek ilyen keveset, vannak úgy napok, hogy nem torodom semmivel és kieszem a hűtőt kaloriaszamlalas nélkül. Ezután persze óriási bűntudat jelentkezik nálam, próbálom azzal kompenzálni hogy rengeteget jarkalok utána, vagy hogy következő nap nem eszek semmit. Volt már olyan is, hogy megprobaltam kihanyni amit bezabaltam, de ez nem hatásos, csak "morzsák" jönnek vissza, de inkább 90%-ban víz, nem csinálom "jól".

Apukám egyre inkább kezd úgy kezelni mint egy étkezési zavaros lányt, és hát, ugynezki MOSTANRA igaza is lett:) Megint meg akarom csinálni hogy egész nap nem eszek, de már nem csak egy egy napokra, hanem több ideig, akár addig is, amíg el nem ájulok.