Szülők! Mennyi idő alatt tennétek ki az utcára a huszonéves gyereketeket, ha bejelenté ezt?

Martin 😅 Hát nem mész a paradicsomba hobónak+

Hol a méreg drága repjegyed?

Feltételezem oka van annak, hogy nem akarsz sohasem dolgozni. Ha tippelnem kellene, azt mondanám, ért egy rakás csalódás. Azt sem zárnám ki, hogy eleve olyasmit csináltál, amihez nem volt túl sok kedved.

Így fejben összekapcsoltad a munka és a szenvedés szavakat. Ezek után pedig logikusnak tűnhet a döntésed, hisz ki akarna szenvedni napról napra? Érezheted azt, hogy ennél még az utcán koldulás is jobb.

1) Kétlem, hogy pontosan tisztában lennél vele, mit is jelent az utcán koldulni. Nem állítom, hogy én tudom. De ismertem hajléktalanokat, és beszélgettem velük. Kettő közülük már meghalt. Egyik sem volt még 50 éves. Bizton állíthatom, bármelyikük megirigyelné a jelenlegi helyzeteted, ebben látatlanban is tuti vagyok.

2) Ki mondta, hogy munka = szenvedés? Nem érdemes egy kicsit felülvizsgálni ezt? Tényleg így van? Biztos ez??? Elhiszem, ha a tapasztalataid ebbe az irányba mutatnak, akkor így gondolod. Viszont ez általánosítás. Nem kell MINDEN munkának szenvedésnek lenni.

Ismerd meg önmagad, találd meg, mit szeretsz csinálni. Mi az, ami érdekel? Vágj bele abba! Ha ez megvan, akkor a munka nem is munka lesz, hanem hivatás, sőt, akár szinte hobbi is lehet, amit élvezettel csinálsz nap mint nap!

Mondom én. Aki 20on évesen nem fogja fel, hogy a munka nem arra van, hogy szeressék, az elmeorvosi eset.

Vagy kamu provokátor :)

"Az történt, hogy ráeszméltem, hogy a munka nem nekem való, túl időölő és nem áldozom fel olyanra az életem amit nem szeretek."

Igazad van. Inkább hajlektalankent az utcán élni és megfagyni. Az nem időölő és nyilván szereted, ha ezért áldozod fel az életed