Miért kell mindig felhánytorgatni, hogy nem beszélek fiúkkal, amikor ez nem igaz?20l

Anyám mindig azzal jön, hogy sosem lesz párom, mert nem is beszélek ellenkező nemű emberekkel soha, egyáltalán. Holott egyrészt, nem feltétlenül akarok párkapcsolatot, ha lesz tök jó, ha nem az sem zavar túlzottan, másrészt ez az állítás/feltételezés szimplán nem igaz, a baráti társaságom nagyjából fele-fele a nemek arányát tekintve .

És minden áldott alkalommal, amikor hazamegyek több hét után mindig az elindulásom előtti pár órában azzal traktál, hogy miért nem beszélek fiúkkal, miért nincs párom, nagyritkán esetleg felmerül az, hogy szimplán titkolózom, de inkább a cseszegetés a jellemző, hogy mi az, hogy én nem állok szóba pasikkal.

Holott előtte a hétvége folyamán meséltem arról, hogy mit csináltam mostanában. És akkor hétvége folyamán említettem olyanokat az elmúlt pár hét eseményeiként(nyilván itt a példákban fiktív nevek lesznek), hogy az egyik buli előtt a koliszobában vártam a többieket Zsoltival, hogy órák után a csoporttársaimmal együtt tanultunk, és amúgy tudja, hogy három csaj van a csoportban rajtam kívül és csak egyel jövök ki jól, hogy a baráti társasozás után Marcinál aludtam, hogy egyik délután meglátogattam Andrást, hogy végre sikerült találkozót szervezni az egyik legjobb barátommal, Lacival, stb.