Két nárcisztikus gyereke lehet normális felnőtt?
Anyukám rosszabb, kifejezetten bomlasztja a családot, apukám "csak" mérhetetlen hálát és tökéletességet vár el mindenkitől...
Voltam pszichológusnál párszor, aki kicsit segített, de rettegek hogy én is olyan leszek, mint ők.
Már nem járok, de nem tudom érdemes lenne-e, nehogy ilyenné váljak. Lényegében a pszichológus is csak annyit mondott hogy költözzek el, vezessem le a stresszt hogy ne reagáljak olyan érzékenyen rájuk, de hogy ezzel "lehet együtt élni".
Iszonyú sokat segített hogy kimondta, nem én vagyok a hibás, percekig bőgtem egy vadidegen előtt első alkalommal. Megmutatta hogy mondjam ki az érzéseimet nekik, és hogy velük van a baj. Utána fél évvel mentem vissza, de úgy éreztem kicsit mintha nem tartaná eléggé fontosnak a dolgot és szerinte nem indokolt jönnöm.
Nem akarom felfújni, mert tényleg hiperérzékenyen ugrok mindenre...
Nem tudom mit gondoljak :/
Keressek másik dokit, vagy hagyjam a francba?
Izgulok hogy nincs minden rendben velem. Szerencsére 1-2 hónap és költözöm itthonról...
Igen, a szorongás az maximálisan megvan. :)
Az a baj, szívesen nyúlok a látott taktikákhoz, pl a párkapcsolatomban.
Érzelmi manipuláció, csenddel verés... Apukámtól tanultam el hogy nekem baromi nehéz megfelelni, szigorú vagyok másokkal, gyakori a kettős mérce...
Szóval aggódom, na.
Azért az ilyen öndiagnózisokat fenntartással kell kezelni, egyáltalán nem biztos, hogy orvosi értelemben "nárcisztikus személyiségzavar"-tól szenved bármely delikvens. Az sem egy egzakt kifejezés, hogy a szülő "toxikus / mérgező", elég kevés családban van meg az idilli harmónia, mint amiket a filmekben lát az ember.
Nem, nem azt mondom, hogy tökéletes a család a leírtak alapján, de nagyobb a valószínüsége, hogy semmiféle súlyosabb mentális retardációt nem okozott a nevelésük és teljesen normális élet leélésére alkalmasak lesznek a gyerekek a felnőttkorukban. Egyébként az elköltözést én is javaslom amint lehetőség van rá.
"Tőlem :D sokat olvastam a témában pár éve. Mérgező szülők, stb. Anyukám iskolapéldája lehetne a fogalomnak."
Hány évesen olvastál ilyenekről, és hány éves vagy most, hogy máris diagnózist állítasz fel?
"Lényegében a pszichológus is csak annyit mondott hogy költözzek el, vezessem le a stresszt hogy ne reagáljak olyan érzékenyen rájuk, de hogy ezzel "lehet együtt élni"."
Magyarul: egyszerűen csak nehezen viseled a kamaszkorodat - amivel nem vagy egyedül, pár milliárdan már túléltük.
Nem vagyok kamasz... Bár néha én is annak érzem magam, ahogy kezelnek.
Nemrég diplomáztam, dolgozom, stb.
További kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!