Hogyan magyarázzam el a fiamnak, hogy mi sajnos nem tudunk megengedni magunknak méregdrága nyaralásokat és luxuscikkeket?

Mit tesztek azért, hogy jobb legyen az anyagi helyzetetek? Azt látja, hogy kényelmes állással elvagytok, vagy hogy keményen sokat dolgoztok?

Láthat esetleg olyat hogy pl dohányzik valamelyikőtök, és arra havi sok tízezer megy el?

"Ő ezekre nyilván féltékeny is érthető módon"

NEM! Nem érthető!

"állandóan engem meg az apját szidja, hogy mi ezeket neki miért nem vesszük meg. Bunkó, flegma velünk és mindig tudatja velünk, hogy utál minket."

Ez meg NAGYON nincs rendben!

"Szerintetek mi lenne a teendő?"

Egy nagyon-nagyon komoly elbeszélgetés az életről, és arról, hogy 12 évesen nem óvodás már, hogy ne értse meg ezeket a dolgokat. Ha pedig nem képes felfogni, hogy a családot nem a pénz miatt szeretjük vagy nem szeretjük, akkor baromira be kell fogni otthon is dolgozni (amúgy is segíthetne egyébként), hogy érezze a munka értékét, és azt, hogy az embereknek nem hullik az ölükbe minden.

El lehetne menni vele önkénteskedni beteg/hajléktalan/nagyon szegény emberek közé, hogy rájöjjön, valójában milyen szerencsés.

Én bevezetnék egy olyan rendszert otthon, hogy ha bizonyos dolgokat elvégez, akkor kap valamennyi pénzt. Legjobb lenne dolgozni küldeni, de ahhoz még túl kicsi, ezért mondom az előbbit. Ha olyan menő környék, akkor feltételezem családi házban laktok. Ott pedig van munka. Rábízni,

amit lehet, kívül, belül, mindennek kitalálni az árát, amit ki is tudtok fizetni. Hadd tapasztalja meg, milyen munkával keresni a pénzt.

Nagyon sajnálom, Kérdező, de őszintén szólva nem hiszem, hogy el tudnátok vele fogadtatni. A leírásod alapján próbáltatok már beszélni vele, elmagyarázni a helyzetet, de sikertelenül. Itt a legnagyobb baj a környezet, ahol ezt látja, persze, hogy rosszul érzi magát. Azt látja, hogy a barátai, osztálytársai szülei mind jómódúak, vagyis valamit biztosan jobban csinálnak, mint ti. Hiába írják itt, hogy 12 évesen már meg kellene ezt érteni. Nem most, 12 évesen, de később, 17-18 évesen sem fogja megérteni, amikor a barátainak lakást meg kocsit vesznek a szüleik. Én is haragudtam a szüleimre, mikor azt láttam, hogy a barátnőimnek segítenek a szülei lakáshoz jutni, csak én élek még szégyenszemre otthon. Nem tudom, mit lehetne tenni, mert a jelenlegi környezetből való kiemelés csak rontana a helyzeten.

N

Az a baj, hogy én hiába voltam/vagyok tisztában az anyagi helyzetünkkel, akkor is zavart, hogy másoknak alap a sítábor, meg a márkás ruha, meg az xbox stb. Igaz én nem a szüleimet hibáztattam, hanem másoktól irigyeltem a dolgokat, úgy voltam vele, hogy nem érdemlik meg.

Tehát a negatív érzést nem tudod tőle elvenni, de fontos, hogy értse, hogy ez nem lehet ék köztetek és hogy ettől ő maga sem kevesebb a többiekkel szemben. Utóbbival a legnehezebb megbirkózni.

Itt egyesek olyan mértékű megértést várnak egy gyerektől, amire a legtöbb felnőtt sem képes.

Egy kamaszról beszélünk, aki egész nap olyanokkal van körülvéve, akikre irigykedik. A frusztrációt vezeti le otthon, amit nyilván kezelni kell a szülőknek. Nem elfogadható az, hogy bunkó meg flegma.

És az a baj, hogy lesz ez még rosszabb is.

Újra és újra át kell beszélni vele, hogy miért nem engedhetitek meg magatoknak ezeket a kiadásokat.

Hát, egy 12 éves gyerek az anyját meg az apját szidja, mert nem kap meg mindent?

Itt a gyerekkel komoly gondok vannak szerintem.