Hogy mondjam el anyának a munkahelyváltást?

Előre is bocsánat, nagyon hosszú lett, nem ilyen hosszú terveztem. Köszi annak, aki elolvasta.

24 éves vagyok, de még otthon élek. 1 éve végeztem az egyetemen alapképzésen. 13 hónapja kezdtem dolgozni. Viszont elég zűrös volt az 1 évem munka szempontból.

Még tavaly nyáron járogattam állásinterjúkra, fel is vettek egy helyre, ahol 2 hetet voltam. Aztán közben jeleztek vissza egy másik cégtől is, ahol egyrészt maga a munkakör is jobban tetszett, illetve a fizu is több volt, így az előzőt ott hagyva végül váltottam 2 hét után. Az új helyen 7 hónapot voltam (részben a kötelező szakmai gyakorlatomat is itt töltöttem, tehát igazából csak fél éve végeztem rendesen az egyetemen, de már előtte is főállásban dolgoztam), viszont itt a közösség nagyon rossz volt. Másik 2 junior lánnyal kezdtem együtt, viszont elkezdtek kiközösíteni, nem voltam "menő", a közösség ezen kívül sem volt jó, egy versenyistálló volt az egész, mindenki napi 10-14 órákat dolgozott (a végén már én is 12 óráztam), full stresszben voltam, ha valami nem ment, leszidást kaptam, a szenior kollegák többször drogoztak is (kokainozás eléggé gyakori volt náluk, leginkább bulikban, de volt hogy munka alatt is). Nem igazán bírtam ezt az egészet lelkileg, így felmondtam és átjöttem egy másik céghez, de ugyanerre a területre. Itt is eltöltöttem 6 hónapot, viszont egyszerűen rájöttem, hogy nem nekem való ez a típusú munka, meg elkezdtem a továbbtanuláson is gondolkodni (levelező) és megtetszett egy hasonló, de mégis más terület. Részben az érdeklődési köröm miatt, részben pedig a továbbtanulás miatt keresgéltem más, számomra érdekesebb munkát, és fel is vettek egy részmunkaidős (32 órás) helyre dolgozni. A munka nekem kb ilyen álom-melónak tűnik, változatos projektekben lesz majd részem.

Viszont anya tudta, hogy nem szeretem, amit csinálok és mennyire unom a munkám, de próbált lebeszélni arról, hogy itt hagyjak egy ilyen jól fizető munkahelyet, ahol még a közösség is jó (a közösség tényleg szuper volt). Többször volt vitánk emiatt, ki van rám akadva, hogy miért nem tudok egy cégnél sem elköteleződni, és szerinte ez nem normális dolog, amit csinálok, hogy fél évente ott hagyom a munkahelyeimet. Nyilván az új munkahelyen egyébként a fizum sem lenne olyan sok (nyilván nem 40, hanem 32 órában lennék, illetve még ha arányosan nézzük, akkor is kb 10%-kal kevesebb). Azt tudni kell, hogy habár otthon élek, szinte 100%-ban magam látom el (hőtűben külön polcon vannak az én kajáim, ebédre a munkahelyi kantinban eszek, hétvégén barátommal közösen főzünk az általunk megvásárolt dolgokból, magamnak veszek a kaján kívül is mindent meg ilyen egyéb ad-hoc háztartásbeli dolgokat is megveszek a közösbe, ha éppen elfogy). Egyedül a rezsi az, amibe beszállok. Hárman élünk otthon (anya, bátyám és én), bátyám és én is fizetünk 50-50 ezer ft-t anyának "rezsire". Nyilván a rezsi harmada egyáltalán nem ennnyi (vagyis legalábbis eddig nem volt, aztán a jelenlegi rezsi árak mellett nem tudom még :D), de mivel anya fizetése elég alacsony, ezt én kvázi ilyen "támogatásként" is értelmezem anya részére. Anya egyébként meg is mondta, hogyha mi nem adunk haza, mert elköltözünk, ő egyedül nem tudja, hogy fogja eltartani magát... szóval ezzel burkoltan is elismerte, hogy az 50e Ft picit sok csak a rezsire. De nem sajnálom tőle a pénzt, mert egyébként sokat tesz meg értünk és most pl apa ellen is pereskedik, hogy ne semmizzen ki minket a vagyonunkból. A lényeg annyi, hogy érthető módon, de anya elég anyagias és ezért akarja az én torkomon is lenyomni azt, hogy ne hagyjam itt a jól fizető munkahelyem, mert közvetett módon ezzel anyagilag ő is rosszabbul járna.

Viszont tudom, hogy kiakadna, ha elmondanám, hogy munkahelyet váltottam. Részben az anyagi visszaesés miatt is, másrészt szerinte ez az "ugra-bugra" a munkahelyek között elég gáz dolog... mióta mondtam neki (nyár eleje), hogy nézegetek más munkákat, azóta kb heti szinten 1x Ő(!!!) hozza fel magától(!) a dolgot és jön oda hozzám beszélgetni, hogy maradjak itt a jelenleginél, ez a biztos hely jó fizetéssel, jó kollegákkal stb, tehát nagyon durván nyomás alá helyezett. Ezért is tartottam titokban az egész munkakeresést meg az állásinterjút, ajánlat elfogadást stb.

Hétfőn kezdenék az új helyen, de nem mertem elmondani. Ráadásul most anya rákos (elvileg gyógyítható műtéttel és kb 100%-os esélye van túlélésre, szerencsére egy elég enyhe fajta van neki) is meg ugye van ez a pereskedés apával, sok stressz éri és tuti kiakadna rám és veszekedés lenne...

De közben ott van bennem, hogy ez mégiscsak az én életem. Nyilván bizonytalan vagyok magamban, hogy jó döntést hozok-e, így kellett volna-e stb, nem akarok még egy sort veszekedni is emiatt, mert az biztos nem lenne jó.