Anyám szerintem "energiavámpír", mit tegyek?

Nos ez egy hosszú évek óta tartó probléma, de már kezd nagyon sok lenni és nemtudom mit lehetne kezdeni vele...

Anya egyedül neveli a kistesómat, apámmal elváltak. Van még egy tesóm, aki most költözött messzire és én is 40kmre lakom tőle a párommal.

Ha felhív, vagy találkozunk, be nem áll a szája, állandóan panaszkodik, rólam kb semmit nem kérdez, de nem is ez a fontos, hanem, hogy tényleg teljes depresszióba esem egy ilyen beszélgetés után, pedig amúgy úgy gondolom, hogy szép az élet és szeretek élni. Problémák vannak, de azok mindenkinél előfordulnak, nem is szoktam sokat rágódni rajtuk, mert a megoldásra törekszem.

Ő viszont csak panaszkodik, múltbeli sérelmeket hoz fel újra és újra, szapulja nekem a nagyobbik tesómat, panaszkodik apámról, a munkájáról, az életéről egyszerűen mindenről. Arról, hogy én is milyen keveset keresem és hogy milyen jó a barátnőjének, mert az ő gyerekei napi többször felhívják az anyjukat, stb stb...

Hogy miért nincs még unokája, hogy neki biztos nem is lesz már...

Itt persze nem áll meg, rólam és persze mindenkiről panaszkodik MINDENKINEK, a szomszédjának, a barátnőjének, akik támogatják abban, hogy szar gyerek/ek vagyunk...

Én tényleg nagyon szeretem, de ennyi negatívitást nagyon nehéz elviselni már és ezért tény, hogy nem hívom olyan sűrűn, mert ez már nagyon sok nekem... Főleg mikor a család többi tagját osztja nekem... Pedig már többször megkértem arra, hogy ezeket ne nekem mondja, mert nem fogok pártot foglalni a többi családtagommal szemben... De nem érti meg.

Megoldásokat keresek, mert tényleg segíteni szeretnék neki, de nem a saját rovásomra.

Pszichológushoz jár, de állítólag az is csak helyesel neki és sajnálja, amiért ilyen nehéz élete van.