Szülők, akiknek meleg a gyerekük! Ti hogyan éltétek meg a gyerek coming outját? Akik nehezen fogadták, azokban milyen érzések vannak/voltak?

#12, hát, ha a szülőm nem ismerné az igekötőket, önként költöznék el.

És a homoszexualitás sosem volt divat, csak régen szégyen volt és mindenki úgy állt hozzá, mint te, nagyon sok meleg inkább egyedül él, esetleg, ha nagyon olyan, akkor bevállaltak egy családot, csak azért, hogy ne legyenek kitagadva. Valóban jobb egy életet boldogtalanul leélni?

És mindezt úgy írom, hogy heteroszexuális nő vagyok, de vannak meleg ismerőseim, és, ha a gyerekem is az lesz, teljesen mellette fogok állni.

#12 Szóval van egy gyermeked, akit csecsemő kora óta szeretettel és törődéssel nevelgetsz. Ott vagy élete minden nagyobb pillanatában.

Egy kis emberke, akiben Te is ott vagy - a génjeiben, a nevelésében, az emlékeiben. A szívében.

Erre ha megtudod, hogy nem a nunit szereti, hanem a kukit (lánygyermek esetén fordítva), akkor az egészet a kukába dobod. Mert neked csak az számít, úgy, hogy ez már az Ő élete, nem a tiéd.

Hát, gratulálok. Örülök, hogy nekem nem te vagy a szülőm.

#12, tehát egy bigott, idejétmúlt beidegződéseken alapuló, diktatorikus politikai ideológiáktól átszőtt múlt századi társadalom értékrendje fontosabb számodra, mint a saját gyermeked jóléte/boldogsága?

(egyébként én is 80-as, 90-es években voltam gyerek)

Kedves hozzászólók, akik számára ez elfogadhatatlan: mi az, ami elfogadhatatlan? Hogy lehet az, hogy nem tudtok elfogadni valami olyat, ami felett az illetőnek nincs hatalma?

Pont olyan ez, mintha azt mondanád, hogy kitagadlak, mert szereted a tökfőzeléket, márpedig ebben a háztartásban a tökfőzelék az tabu, mert engem úgy nevelt anyám, hogy az sz@r kaja.

Miért nem lehet ezt az alaphiedelmet felülvizsgálni?

Ha meleg gyermekem lenne, én sem örülnék neki, hogyha kétcentis bőrszerkóban rázná a valagát melegbárban, vagy perverz módon összefeküdne minden palival, aki úgy néz rá. Ugyanígy nem örülnék annak sem, ha heteró gyermekem feküdne össze minden jöttmenttel, aki úgy néz rá. Van ennek egy egészséges formája.

"És a homoszexualitás sosem volt divat, csak régen szégyen volt és mindenki úgy állt hozzá, mint te"

Ez nagyon igaz. Teljesen társadalomfüggő. Ősi indiánok tisztelték a melegeket, különleges embereknek tartották őket.

Ma nem kéne őket többre becsülni, mint bárki mást (persze ez vicces mert na igazából senki nem becsült senkit, szóval amúgy egész logikus), de ez sem megy. Biztos azért, mert Európa mindig is olyan haladó szellemű volt.

A 6-s (eredetileg 9-es) mit irt hogy törölték?

Csak mert engem is érdekelne hogy fiu lehet meleg de lány nem.

Én bi lány vagyok.

Mikor anyámnak elmondtam, ordibált, azt mondta, csak össze vagyok zavarodva és ez egy beteges, állatias dolog. Azt is hozzá tette, ha mégis az lennék, idő kéne neki, mire feldolgozza.

Sokáig tabuként volt kezelve utána a dolog, olyan 2-3 év kellett neki, mire elfogadta. Ma már teljesen rendben van e téren a viszonyunk.

Nagyon homofób az egész családunk. Gondolom idő kellett neki, míg rájött, hogy a lánya fontosabb, mint az ilyen nézetei (15 évesen öngyilkos akartam lenni, többek közt, mert nem tudtam elfogadni magam. Ezt utólag megtudta, akkor lett sokkal elfogadóbb).

" (15 évesen öngyilkos akartam lenni, többek közt, mert nem tudtam elfogadni magam. Ezt utólag megtudta, akkor lett sokkal elfogadóbb)."

Hát igen, az emberek akkor jönnek rá hogy mijen értékes valami amit adottnak gondolnak, ha majd nem elvesztik.