Nem bírom már, ti is megtettétek volna?

Apám egy nagyon rossz ember. 63 éves már, és eléggé levan ragadva a Krisztus előtti időkben, mikor a gyereknek kuss volt a neve, és ha hülyeségeket is beszél a szülő, akkor is bólogatni kell neki. Állandóan bunkó, nem csak velem, anyámmal is. Volt mostanában egy nagyon nagy balhé, amit ő provokált ki. Vacsoráztunk a családdal, és meglett hívva pár rokon, körülbelül 20-an voltunk. Majd elkezdte szokásosan osztani az észt piásan, beszélgettek rengeteg dologról, amikhez én nem szoktam hozzászólni, mert állandóan beszól, hogy én mi jogon merek akármit is hozzászólni a felnőttek témáiba, nekem a focipályán a helyem meg a számítógép előtt, 22 évesen én még gyerek vagyok és fogjam be, mert semmit nem tudok az életről. Kb ugyan ez volt akkor is. Nagybátyám felhozott egy témát, én meg válaszoltam (mindenki egyet értett velem), de ő belém állt, hogy minek okoskodok én, még "kölök" vagyok. Majd nem bírtam tovább, meguntam az állandó terrorizálást és megmondtam neki, hogy ha ő olyan kva okos lenne, mint amilyennek hiszi magát, akkor nem inná magát minden héten hulla részegre, meg nem utálná kb az összes ismerőse a személye miatt, na meg hogyha lenne egy kis esze rájönne arra, hogy nem a kor miatt lesz az embernek esze. Majd miután elmondtam, felállt, és a vendégek előtt elkezdett ütni, amit nem hagytam. Felálltam és visszaütöttem neki jó párszor. Nagy balhé volt utána, ki akart dobni, meg ilyenek. Tönkretette ismét az estét. Az anyja, mamám meg azóta szid, hogy miért nem viseltem el a pofonokat, miért ütöttem vissza, mert ez így van rendjén, ő is sokszor kapott és el kellett viselnie. Nem értem ezt. Mit tudnék tenni, hogy ez megsznjön? 3 évig sajnos még elköltözni nem tudok, mert egyetemre járok még.