Ez tényleg ekkora baj volt?

Sziasztok!

17/F vagyok, a szüleimmel és a nővéremmel élek. Alapjáraton jól megvagyunk, tegnap volt a születésnapom, amire anyám minden évben árnyékot vet a következővel:

Kb. 10 éves lehettem, amikor a szüleink a születésnapomon meglepetés gyanánt nővéremmel elvittek minket az Operaházba, ahol az elmondás alapján a királyi páholyból néztük a Diótörő balettet. Számomra kínszenvedés volt, dögunalom, főleg úgy hogy lézerharcozásra vágytam, a szüleink meg mindig azt mondták, hogy meggondolják, elkezdtem reménykedni, aztán ezt kaptam Azóta sem tudtam megszeretni a színházat...

Anyám legalább kéthavonta felemlegeti, hogy mennyire jó ajándék volt a színház, más gyerek hogy ujjongott volna, stb. stb. A születésnapomon mindig megemlíti. Én mindig azt válaszolom, hogy igen, ujjjongtam, de amikor vége lett az előadásnak, és hogy korhoz illő programot kell szervezni egy gyereknek, mégis mit várt...