Ez tényleg ekkora baj volt?
Sziasztok!
17/F vagyok, a szüleimmel és a nővéremmel élek. Alapjáraton jól megvagyunk, tegnap volt a születésnapom, amire anyám minden évben árnyékot vet a következővel:
Kb. 10 éves lehettem, amikor a szüleink a születésnapomon meglepetés gyanánt nővéremmel elvittek minket az Operaházba, ahol az elmondás alapján a királyi páholyból néztük a Diótörő balettet. Számomra kínszenvedés volt, dögunalom, főleg úgy hogy lézerharcozásra vágytam, a szüleink meg mindig azt mondták, hogy meggondolják, elkezdtem reménykedni, aztán ezt kaptam Azóta sem tudtam megszeretni a színházat...
Anyám legalább kéthavonta felemlegeti, hogy mennyire jó ajándék volt a színház, más gyerek hogy ujjongott volna, stb. stb. A születésnapomon mindig megemlíti. Én mindig azt válaszolom, hogy igen, ujjjongtam, de amikor vége lett az előadásnak, és hogy korhoz illő programot kell szervezni egy gyereknek, mégis mit várt...
Anyukád alapvetően nem akart rosszat neked, csak annyira szűklátókörű, hogy nem képes felfogni, hogy nem mindenkinek ugyan azok a vágyai, és érdeklődési körei. Valószínűleg anyukádnak elképzelni sem lehet csodálatosabb dolgot, mint az operában nézni a balettet, ezért gondolta azt, hogy neked is tetszik.
Próbáltad már megmagyarázni neki, hogy téged ez amúgy rohadtul nem érdekel? Vagy erre sem nyitott?
Atyaég... Engem kötéllel sem rángatnának el operába, pláne a szülinapomon. Én gyerekként sem szerettem az ilyen dolgokat, felnőttként is messzire kerülöm.
Hadd ne neked legyen bűntudatod, amiért olyanra vittek, amire egyértelmű volt, hogy nem vágysz. Egy dolog lenne, ha megpróbálkoztak a dologgal, hátha tetszik, DE miután kiderül, hogy basszus, ez neked nem tetszett (enyhén kifejezve), akkor nem kéri számon a kedves anyuka, hogy bezzeg másoknak. Nem más ment el, nem más szívott ott mit tudom én hány órát, hanem te.
21/l
Köszönöm a jókívánságokat!
Oh 1-es, mennyivel jobb lett volna ha elalszom közben! Álmodhattam volna a vágyott lézercsatáról :D :D Nem emlékszem, hogy kaptam-e utána tortát, csak arra, hogyrossz hangulatú volt a nap utána, mivel anyám neheztelt (neheztel) rám a történtek miatt.
Az túlzás, hogy tönkreteszi a sztori az életem, csak unom, hogy anyám felemlegeti a sztorit.
Hál Istennek azóta egyszer sem akart ilyesfélét.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!