Régen a nők csak kötelességből lettek anyák?

Volt biztosan ilyen is, mivel régebben nem volt elfogadott az, hogy valaki eldöntse, akar-e gyereket, házasságot, vagy inkább a karriert választja. (Vagyis, volt azért ilyen is, csak sokkal ritkább volt.)

A családi anekdotákból tudom, hogy a dédszüleim generációjában is volt már egy "gazdag, gyerektelen nagynéni", aki maximálisan támogatta a teljes családot, magához vette az egyik unokahúgát, hogy úrilányt neveljen belőle, a többieket is néha pénzelte (anno így ment ez, azt mondták). Szóval előfordult, de az inkább kirívó dolognak számított, mint természetesnek.

Régen a nők nem engedhették meg maguknak az anyagiak miatt, hogy csak úgy férj nélkül éljenek.

Nem voltak olyan könnyedén elérhető fogamzásgátló módszerek, mint most.

Ráadásul ellent se mondhattak a férjüknek, ha az szexelni akart.

Viszont ha a te anyád nem 100+ éves, akkor ott inkább a "mit szól a falu játszott közre". Még ma is kinézik azokat a nőket, s megvetik őket, akik inkább karrert építenek pelenka cserélgetés helyett. Ez régen meg sokszorosan igaz volt.

Biztosan voltak ilyenek, akik csak emiatt vállalták....

Azért az túlzás, hogy nem volt fogamzásgátlási módszer, 1870ben már bőven elérhető volt értelmes óvszer, csak hát használni is kéne...

A társadalmi nyomás ma is erős, de azért kevésbé, mint régen.

Az élet minden területén megfigyelhető volt, hogy az emberek sok mindent tettek vagy nem tettek olyan indokkal, hogy "mit szólnak mások?". Iszonyat megfelelési kényszer van az idősebb generációban, ezt felmenőimnél is megfigyeltem.

Mamámnak pl. az egész élete erről szólt, mindent alárendelt neki, a családját is beleértve.

Érdekes ilyen szempontból ifjúsági regényeket olvasni az '50-es, '60-as évekből. A nők mennyire alárendelték magukat az elvárásoknak.

Pl. egy könyvben a főszereplő nő egy olyan házaspáron elmélkedik, akiknek nem született gyerekük. Valami ilyesmi gondolat volt benne: "A férj hogy tudta szeretni azt a beteges asszonyát, pedig gyereket sem szült neki".