Mit csináltok, ha érdekel, hogy mi van a gyereketekkel vagy, hogy hogy érezte magát egy programon?

Megkérdezem.

Mit kell ezen túlkomplikálni?

Tinikoromban minden ilyen kérdést vallatásnak fogtam fel, de hamar lejöttem róla.

-Szia, milyen volt a napod?

-Ó, nagyon jó, képzeld voltunk [itt és itt] érdekel?

-Igen/kicsit később

Így szokott lenni, soha nem maradt el, és nem volt nemleges válasz.

Minden családban más a dinamika.

Megszoksz, vagy megszőksz.

- Milyen napod volt?

- Jó.

- Bővebben?

- Nem jó.

Az édesanyámmal nagyon rossz kapcsolatom van/volt (nem ezért, nyilván), ő folyton faggatot mindenról, nagyon felhúzta magát, ha úhy határozott, hogy "túl kevés dolgot mondok neki el/ meséltem. Nagyon bántott/idegesített mindig ez a viselkedés, mert úgy éreztem, nem dönthetem el, hogy mit osztok vele meg és mit nem.

Lassan már 5 éve van az életemben egy hölgy, aki anya figuraként, néha barátnőként viselkedik, bizalmas és közeli a kapcsolatunk. Ő sosem faggatott, de ha belekezdek egy történetbe, mindig érdeklődik és rákérdez dolgokra. Nagyon szeretem, hogy így viselkedik. Úgy érzem, hogy bízik bennem annyira, hogy ha van valami fontos az életemben, akkor úgyis meg fogom vele osztani a dolgot, legyen az pl.: hogy valakivel randizgatok, új barátok, új érdeklődés, problémák, stb.