Elárulná valaki miért vállal(t) ennyi szülőnek nem való ember gyereket? Főleg még sokat is?

Én is nagyon szegény környezetben nőttem fel, mint ahogy a 3-testvérem is. Én vagyok a legkisebb testvér.

Akkoriban, vagyis hát az én szüleimnek akkoriban eszébe se jutott az, hogy ne csináljanak gyerekeket ha nem tudják megfelelően eltartani őket, az volt a felfogás hogy a gyermek még az ágyneműtartóban is elvan. Ezt az édesanyám mondta egyszer nekem.

Ők konkrétan látástól-vakulásig dolgoztak, folyamatosan, mégis mindig csak éppenhogy annyi pénzünk volt, hogy ne haljunk éhen, mert rengeteg hitelük volt. Nem tudtak megfelelően a pénzzel bánni, beosztani, nem voltak éppen felelősségteljesek. A saját lakásunkat elkellett adniuk, hogy kitudják fizetni egy részét a tartozásnak, aztán pedig mindannyian egy 2-szobás kis faházba költözünk (az is a miénk volt) vidékre.

Engem konkrétan a testvéreim neveltek fel, mert mindkét szülőm annyit dolgozott, hogy alig láttam őket. Emlékszem, hogy 8-9 évesen már én főztem otthon, pár évesen egyedül voltam otthon, mert a testvéreim csavogtak nyilván nem tudtak ők se felelősségteljesen vigyázni rám, hisz amúgy se az ő dolguk lett volna.

Senki se írta meg velem a leckét, senki se fektetett le este, de ennek ellenére mindig tudatában voltam annak, hogy nagyon szeretnek. Az írásból úgy tűnik, hogy nem szerettek minket, de amúgy nagyon is szerettek, és szeretnek a mai napig. Ők nem a pénzért vállaltak minket. Egyszerűen csak szerettek volna sok sok gyereket, de őket is így nevelték fel, ezért minket is.

Amúgy amikor otthon voltak, vagy velünk voltak, mindig nagyon kedvesek és szeretetteljesek voltak, azért is dolgoztak annyit, hogy legyen nekünk étel és mindenféle dolog.

Manapság már 26-éves vagyok. Most már én felelek az életemért, de amúgy már kb kiskorom óta én felelek igazából... Nyomot hagy a szegénység, meg akkor is ha sokan úgy gondolják, nem, csak tenni kell az életedért ha felnőtt vagy már nem révedhetsz a múltba.

Hát, én már nem is egy traumaként fogom fel ezt, én már átgondoltam, de a szegénység tudatot egyszerűen baromi nehéz levetni magadról, ha szegényként nőttél fel és rengeteg dologról lekellett mondanod, felnőttként ezt magaddal viszed.

Rengeteg dologban megmutatkozik.

Most már felnőtt vagyok, van párom is, albérletben élünk és nagyjából jól is keresünk, de hát Pesten albérletben rohadt nehéz az élet így is. Ha lesz gyerekünk, és pedig 1-2 gyermeket szeretnénk, én szeretnék több időt tölteni vele mert nekem ez hiányzott igazán. Hogy valaki mesét olvasson nekem, hogy valaki elkisérjen az iskolába, valaki segítsen a leckével, ha bántott valaki az iskolában, egyszerűen nem tudtam a szüleimnek panaszkodni. Olyan nagyon magányos voltam, pedig rengeteg barátom volt, és testvéreim is voltak, akik ugyanúgy szerettek engem, viszont azért egy gyereknek a szüleire is szüksége van. Én szeretnék a gyerekemnek ott lenni, minden nehéz pillanatban.